Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
IV. RÉSZE : AZ ÚJÍTÓKNÁL NINCS IGAZ ECCLESIA. 441 Második részét így bizonyítom : Ha Luther és Calvinus Istentűi küldetett és törvényszerént választatott Pásztorok nem voltak: az ő-tőllök eredeti és utánnok következett tanítók sem jutottak jó úton és módon, rend és törvény-szerént a lelki pásztorságnak tisztire. Bizonyos pedig, hogy Luther és Calvinus Istentűi nem küldettek és törvény-szerént nem választattak a Pásztorságra; mert Sz. Pál tanításából azt írja Calvinus1, hogy a kiket Isten küld, vagy emberek-által szokott rend-szerént küldi, vagy rendkívül csak maga. Luthert és Calvinust emberek által nem küldötte; mivel maga sem tagadta Luther2, és világ-előt tudva vagyon, hogy egyedül ő-maga kezdé elsőben e mostani újítást. Tehát egy ember sem volt, a ki őtet erre az új tanításra választhatta vagy küldhette; mert bizonyos, hogy a pápisták őtet arra nem választották, hogy ő-ellenök tanítcson és az ő vallásokat roncsa. Sőt mikor papságra és doctorságra rendelték, erős hittel megesküdtették, hogy a római anyaszent- egyháznak engedelmességében holtig marad. Ugyan ezent mondom Calvinusrúl. Mint-hogy azért magok láttyák, hogy senkit nem nevezhetnek, a ki-által Isten őket rend szerént küldötte volna: azt írják, hogy rend-kívűl, Isten tette őket Apostolokká vagy Evangélistákká: Apostolos, vel saltem Evangelistas, interdum excitat Deus, ut nostro tempore factum est. Munus hoc extraordinarium appello 3. Látod-é, hogy magok sem tudgyák, mire választotta őket Isten ? Apostolokká tette-é, vagy Evangélistákká? de azért a rend-kívűl-való választással dicsekednek. Nem adhattyák pedig semmi jelenségét és bizonyságát mondásoknak; mert jóllehet Luther, Calvinus, Servetus, Muncerus és egyebek egy-aránt dicsekednek azzal a hivatallal; de eggyik a másiknál nagyob és hitelesb jelenségét nem adhattya dicsekedésének, noha bizonyos, hogy ha ezek-közzűl eggyikét Isten küldötte, másikát nem küldhette, mivel ellenkező tanításra nem küldheti Isten az ő kövctit b Nem elég pedig csak mondani, hogy őket Isten küldötte, hanem ezt csalhatatlan bizonysággal tartoznak megmutatni; mivel arról parancsolatunk vagyon, hogy ne hidgyünk minden léleknek, hanem megpróbállyuk 5. Az-is Isten szava, hogy egy ember mondása nem szerezhet bizonyos hitelt6. Ha azért e világi dolgokban a ki magát királytól rendelt kapitánynak vagy követnek és akár-mi-némű gond-viselőnek mondgya, hitele nincs mindaddig, míg pecsétes,patens levelet és kéz-írást nem mutat, míg méltóságos Commissar tusok al nem állat, kik hitelessé tegyék hivatallyát: sokkal méltóbban Pázmány Peter művei. V. kötet. 56 1 Calv. in cap. 1. ad Galat, v. 1. 2 Supra, föl. 439—440. 3 Calv. lib. 4. c. 3. n. 4. ■ Verba Jeronymi, vide supra, f. 382. 4 2. Timot. 2. v. 13. 2. Cor. 1'. v. 18. l.Cor. 14.v. 33. , 1. Joan. 4. v. 1. 6 Deut. 17. v. 6. 1 Pázmány Peter művei. V’. kötet.
