Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
408 II. KÖNYV: AZ ANYASZENTEGYHÁZRÚL. 1 Ibid. cap. 61. v. 9. 2 Ibid. c. 62. v. 6. 3 Psalm. 18. v. 8.; et 88. v. 36. 4 In psalm. 18. Stultus ut luna mutatur. Eccltcus 27. v. 12. 1 August. Epist. 170. in Psalm. 47. De unitate Ecclesiae, c. 14.; Lib. 13 contra Faustum, c. 13.; Lib. 3 contra Epist. Parmen. c. 5. 6 Lib. 2. contra liter. Petilian. c. 104. Vide supra fol. 406. Matth. 18. v. 16. Joann. 10. v. 6. * Ephes. 4. v. 12. '° Ephes. 1. v. 22. valaki szemét felnyittya, megisméri a Christus népét: Scietur in gentibus semen eorum. Omnis, qui viderit eos, cognoscet; quia isti sunt semen, cui benedixit Dominus1. És azzal fejezi-bé, hogy ennek az Isten várasának falait éjjel nappal, örökkön örökké, őrző vártások állyák, kik meg nem szűnnek az Isten nevének hirdetésétől'2. Sz. Dávid írja3, hogy a Messiás napban helyhezteti sátorát; és az ő királyi-széki ollyan lészen, mint a nap vagy a tellyes hold; mely mondást így magyaráz Sz. Ágoston4: In sole posuit tabernaculum, in manifestatione Ecclesiam, non in occulto, non quce lateat, non velut operta. Quid tu hceretice, fugis in tenebras? quid per angulos fugis? quid latitare conaris? És ötszörnél tobször olvasom a Sz. Ágoston írásiban, hogy: Abscondi non potest Ecclesia5, az Ecclesia el nem rejtethetik. Certum signum hoc habet, quod abscondi non potest. Nota est omnibus gentibus6. Ezek a Sz. írás mondási, mellyeket elő-számlálánk, mind helytelenek, ha az Ecclesia elrejtetett és ismérhetetlen; mert vallyon mint ál kapuja nyitva? mint mehetünk belé? mint ismérhettyük őtet? mint őrizhetik ezt az őr-állók, ha senki sem tudhattya, hol légyen és mellyik légyen a Christus várasa? mint fenyegetheti Isten azokat, kik ebben nem mennek, han nem tudhattyák, hol légyen ? Bezzeg valóban tyrannus volna, a ki híveinek feje jószága vesztésében parancsolná, hogy az ő-tőlle nevezett várasba mennyének: és oly várast nevezne, mely láthatatlan volna és senki nem tudhatná, hol légyen. így bánik Isten velünk, veszedelemmel fenyegetvén azokat, kik az ő várasában nem mennek, ha ez a váras láthatatlan, ismérhetetlen. II. Az Új Testamentomból ezen igazság kitetczik: mert, először: Christus parancsollya, hogy a min nem alkhatunk, az Anya- szentegyház eleibe terjeszszük : Dic Ecclesias1; és a ki az ő ítíletinek nem enged, pogánynak tarcsuk. It Christus az igaz és nem a tévelygő Ecclesiárúl szól; mert a tévelygő Ecclesiának nem tartozunk engedni; mivel a Christus juhai az idegen szavát nem fogadgyák8. Ezt pedig oly Ecclesiának mondgya, melynek eleibe adhattyuk dolgunkat és tanítását megérthettyük; mert csúfság-is volna oly Ecclesiához igazítani tanúságért, mellyet meg nem ismérhetnénk, és nem tudván hol légyen, vagy mellyik légyen, néki nem szólhatnánk, tőlle nem tanulhatnánk. Másodszor : Sz. Pál írja9, hogy a Christus testét [az-az Ecclesiáját10] Christus eljöveteléig, az-az világ végéig, Pásztorok és Doctor ok éppítik és őrzik
