Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

IV. RÉSZE : AZ SZ. ÍRÁS ÉRTELMÉRŐL.

381

dolgok; fondamentomúl vetik, hogy az írás magyarázásban nem kel a Conállomokra és Atyákra nézni, hanem inkáb ezeknek tanítását a Sz. írásból kel megítílni: Nulla Conciliorum, Pastorum, Episcoporum nomina nos impediant, quominus omnes omnium spiritus, ad divini Verbi regulam exigamus et probemusx. Quod statuerint Concilia, velim ad Scripturas amussim examinari2. Nego,' quod vera sit et certa Scripturce interpretatio, quas Concilii suffragiis fuerit recepta3. Azt mondgyák azért, hogy a Szent Léleknek belső tanítása megismérteti híveivel az Isten szavainak igaz értelmét. Calvinistúl hallók ez-előt4, hogy persuasio petenda est ab arcano testimonio spintus, a Léleknek titkos bizonyítása szerez- hitelt az Isten igéjéről. Az-is ő mondása5, hogy a kinek tiszta szeme vagyon, mindgyárt megláttya a Sz. írásban az isteni igazságot. És mind ezeket azzal fejezi-bé, hogy az írásban azt a magyarázatot kövessük, mellyet sugall a Szent Lélek: Sensum amplectimur, quem Spintus Dei suggerit, quo freti despicimus ex alto, quicquid terrenas sapientice contra opponatur*.

Ennek a tudománynak hamisságát sokképpen megmutathattyuk. És hogy most az Ecclesiának és Szent Atyáknak méltóságáról ne szóllyunk, mivel ezekről ennek-utánna lészen tanúságunk. Hogy kinek-kinek belső sugallásából bizonyosok nem lehetünk a Sz. írásnak igaz magyarázásában, bizonyítom:

Először, mert minden szakadások Szent Lélek tanításával kelletik magokat és a Szent Lélekre fogván magok álmát, bátran beszélők, hogy annak indításából vészilc tanításokat. Tehát azt kel megmutatni, minémű csalhatatlan jelenségből tudhassuk, hogy a Calvinista nem csak mondgya (a Lutheristak, Árianusok, viszsza- keresztelők szokása-szerént), hogy Szent Lélek oltotta belé a mit hiszen; hanem való bizonnyal, ugyan a Sz. Lélektűl vette tudományát. A töb versengők pedig (noha az írás forgatásban vagy megdúllyák a Calvinistákat, vagy nem hátráb maradnak nálloknál) csak színnel és hamissan dicsekednek a Szent Lélekkel. Nem adhattya pedig senki ezek-közzül semmi hihető okát, miért kellyen inkáb Calvinust, hogy-sem Luthert vagy Ariust, követni az írás magyarázásban, holot ennek állatására eggyik ollyat nem mond, a mit a másik szinte oly bátran nem mondana; mert mindenik a Sz. Léleknek belső tanítását és az írásnak fínyességét mutogattya. Kiknek azt mondhattyuk, a mit Sz. Jerónymus némely tévelygőknek : Meletius, Vitalis atque Paulinus, tibi kcerere se dicunt.

1 Calv. lib. 4. c. 9. num. 12. - Num. 8.

3 Calv. ibid, n. 13.

1 Supra fol.370. ’Supra fol.370.

6 Calv. 1. 4. c. 17. n. 25.