Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
ELSŐ RÉSZE. 33 megértvén az Israel fiai, gyűlést hírdetének Silóba és felfegyver- kezének, hogy az Isten óltára ellen más óltárt emelő atyafiakat tűzzel vassal fogyatnák és az föld színérűl letörölnék. De minek- előtte reájok rohannának, követőket bocsátván, érteni akarák, micsoda indulatból, mi okon és mi végre emeltek volna szentségtörő óltárt az Istennek parancsolattya-ellen ? Az Ruben és Gád nemzetsége erős esküvéssel megmondd rajta, hogy az óltárt nem azért éppítették, hogy az Isten parancsolattya-ellen azon áldoznának, hanem csak emlekezetre és jelül akarták, hogy az Jordánon innen maradgyon és bizonyságul légyen az ő maradékok szeme-előt, hogy noha ők az vízen túl telepedtek és szakadtak az Israel fiaitól, de azért ők-is azon ágból származtak és azon egy igaz Istennek örökös szólgálattyára az töb Sidósággal egyaránt kötelesek. Megértvén az Israel fiai ezt az igaz mentséget, nagy örömmel fogadák és az Istennek hálákat adának, hogy vélekedésekben megcsalatkoztak, mivelhogy jób és szenteb indulatból csinálták az Ruben és Gád fiai az óltárt, hogy-sem ők alították vala. Bezzeg ha egy csep keresztyén vér volna az calvinista prédikátorokban, ha az igazság szereteti úgy szövőkben avott volna, az mint tettetik, így kellene nékik-is bánniok az régi hiten való igaz Catholicusokkal. És midőn valamit ollyat látnak vagy hallanak, az mit ember jóra-is magyarázhat, de gonoszra-is fordíthat, ne lenne oly sebes porok, hogy mindgyárt fellobbanna, hanem érte- nék-meg először, mi végre, mi okon, minémű elmével és értelemmel mondanak avagy'cselekesznek efféle dolgokat. És ha az magok saját vallásából megértenék, hogy az keresztyénségnek igyenes úttyátúí el nem távoznak: szeretettel, örömmel, isteni háládással kellene fogadni az igaz mentséget. De nem így jár most az dolog; hanem ezek az tisztes prédikátorok akár-mit erővel reánk fognak és elhitetik bátorságos kiáltásokkal az szegény kösséget, hogy mi azt hiszszük, vallyuk, taníttyuk, az mit ők reánk kennek, noha nékünk abban sem hírünk, sem tanácsunk. Ennek világos példáját láthatod keresztyén ember, abban az fél árkus pappirossacskán nyomtatott Beszédben, mellyet egy neve vesztett calvinista prédikátor minap kibocsáta Lelki Orvosság neve-alat. Melyben noha ő maga megvallya, hogy csak nem földet mennyet egybe-tévén tagadgyuk, hogy mi az Istennel uralkodó szenteknek isteni tiszteletet és méltóságot tulajdonítanánk, és így az undok Pázmány Péter művei. V. kötet. 5
