Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
ELÖLJÁRÓ LEVÉL. ALVINCZI PÉTERNEK EGÉSSÉG, ÜDVÖSSÉG. Juta kezemhez egy írásocska, mellyet az régi keresztyének gvűlöltetésére az Felföldön nyomtattanak és Lelki Orvosságnak neveztenek. Noha pediglen neve- (csak ne tisztessége-) vesztett, a ki az elől-járó beszédet koholta, és helye sincs az nyomtatásnak feljegyezve, mindazáltal a kik ebet szőrin s embert beszédin meg szoktak ismérni, azt csergetik, hogy az te Humanitásod vinnyéjéből* kőit ez írásocska. Nem tagadom, hogy az menyire tőllem lehetett, mentegettelek tégedet, szerető Alvinczi uram, és azt feleltem erre az vádolásra, hogy egyszer néked az kása megégette szádat és magaddal-is megismertették, hogy másra termettéi te, nem az tudós emberekkel való disputatióra. Azért az király-kenéshez (tudod-é ?) ** és az fejedelmek testamentomosságához nagyob kedved vagyon, hogy-sem az hitnek igazgatásához és az bölcs írásokhoz. Sőt azt-is mentségedre elő-hoztam, hogy volna most-is fontodnvi szöszöd, csak érkeznél hozzá, mert még fen vagyon igíreted amaz pápista levelekre való feleletre.*** Azt-is e’ mellé vetettem, hogy az menyire ismérlek, nem szinte oly érteden aggyal bírsz, hogy az írásodat te magad Beszédnek neveznéd, aminthogy Elöljáró Beszédnek írja ez az neve vesztett paraszt az ő berbetéjét. De viszontag ezekre azt felelik az értelmes emberek, hogy szinte ugyanis ez az oka, hogy noha ez-előt másban sem javallottad, hogy név-nélkül írt, de most magad-is azt cselekeded, az mit egyebekben gyaláztál: mert tudod, hogy gyalázattyát vallanád, ha nevedet érteden írásid eleiben függesztenéd; azért név-nélkül akartál pironkodni. * Kovácsműhelyéből. *' L. erről alább 58. 1. “* V. ö. jelen kiad. II. köt. 624.
