Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

282

UTA-VESZTETT ÚT-MUTATÓNAK UTRA VEZETÉSE

Magyari ellen I. 26.

Itiner, föl. 13, 17.

Itiner, föl. 14.

az régieket, kiket az atyafiak emlegetnek, szinte úgy maga elei közzé számlállya Illyricus mint Volphius, Hunnius mint Mornayus; sőt David Ferencz, Muncerus és egyebek szinte oly szinesen magok eleinek mondhattyák ezeket, mint az Lutheristák. Ugyanis csak azért, hogy valaki az pápát szidta es gyalázta, az misét, az indulgentiákat megvetette, miért kel inkáb Lutheristák, hogy sem Arianisták vagy Mahometisták eleinek mondani ?

Második bizonyság illyen vala. Az ellenköző atyafiak nem egyébért vitattyák, hogy az igaz Anyaszentegyház lényomattathatik, elrejtethetik, láthatatlanná tétethetik, és hogy az régi Paterek-is minnyájan eltévelyedtek, hanem csak azért, mert magok láttyák, hogy az mely Ecclesia és az mely tanítók Luther élőt voltának, azok ő tőllök külömböztek, sőt véllek ellenkeztek. Azért hogy minden tévelygéseknek egy barlangot csinállyanak, melybe egyaránt mind Luther, Calvinus, David Ferencz, Muncerus lappanghassanak, azt vitattyák, hogy az Ecclesia Luther élőt láthatatlan volt, az Antichristus élőt az pusztában bútt volt. De meg nem magyarázzák, mely nap vagy mely esztendőben bútt-el az Ecclesia; az Késmárk havassán bujdoklott-e vagy Kalota-szegbe ? ki volt annak neve az kitűi úgy megijedett volt, miért kellett ennyi ideig lappangani ? és mint tudhassuk, ha ez az bujkáló nyáj lutherista, calvinista, davidista, muncerista, libertinista, atheista madár vólt-e?

Bőveb és külömb szóval, de ezen értelemmel írt vala Magyari ellen Pázmány Péter. Ezek közzül némellyekre mond valamit Itinerarius, némellyekre semmit sem. De minek-előtte feleletit meg- rostállvuk, ennihány hiúságit lássuk.

§. II.

Az Itinerariusnak ennihány hiúsági.

Nagy részre le-kellene írnom az Itinerariust, ha minden hiúságit és hazugságit lajstromba akarnám írnya. De mi haszna ezen üdőt múlatni? Peldájul ennihányat feljegyzek.

Nem igazán írja az Itinerarius, hogy mi Catholicusok nem merjük bizonyos formájú argumentomba elő-állatni bizonyságinkat. Mert hogy egyéb könyvekről ne szóllyak, az Kalaúzban inkáb minden bizonyságok az újítók ellen syllogistica formában állanak.

Az sem igaz, hogy az mely dilemmát az Itinerarius formált, abban légyen veleje az Pázmány Péter bizonyságának. Csak jelen-