Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
torok, hanem az elöljáró levelbennis nagy gyűlölséges exaggera- tiokkal forgattyák. Felelet. Nem igaz, hogy ezek az szók illyen formán az Kalaúzban volnának.*1 Nem az tudományról, hanem az gonosz, feslett, istentelen erkölcsökrűl mongya a Kalauz, hogy ég és föld dögleltető gonoszságok. Azon-képpen Epicurus disznóihoz illendő fertelmességnek nem az tudományt, hanem azokat az cselekedeteket nevezi, mellyeket Luther, Calvinus, Bornemisza Péter és egyebek az magok rendin valókról nyomtatott könyvekben világ elejében terjesztettek és rész szerént az Kalauz szóról szóra elő-is számlál. Olvasd meg keresztyén ember azokat az feslettségeket, mellyeket az Bornemisza könyvéből feljegyzett az Kalauz,- és itíld- meg, ha szitok-é vagy tiszta igazság az Kalauz szava. Tizedik szitok III. föl. 342. Pápa ganéjába turkáló nyelv es prédikátorok. Felelet. Senkit nem nevez az Kalauz, semmi valláson és tudományon valót nem specificál. Az predikátorokra-is universe egy-aránt minnyájokra nem terjeszti szavát. Az kik nyelvekkel szűnetlen az pápák gyalázattyát forgattyák, azokról szól. Lássa az ki ollyan és az vegye magára. Azért nincs az Kalauz szavában nagyob szitkozódás, mint ha az lopót lopónak mondanád. Tizeneggyedik szitok III. föl. 345. Az tanító csordák futkozási. Felelet. Nem igaz, hogy ezeket így írná az Kalauz. Nem említi az tanítókat, hanem csak imigyen szól: IIlyen ördögi rútságokat beszél az ő csordáinak futkározásirul Bornemisza. Olvassa meg akarki, az miket ot Bornemisza írásiból elő-hoz az Kalauz; és ha maga-is barmok csordájában illendő rútságoknak nem itíli azokat, bár bünhödgyék az Kalauz. Igazán mondom, szánom az üdőt és papirossat vesztegetni az töb gazságoknak rázogatására. Ezekből künyű itíletet tenni az többi felől-is. Bizonyossan mondhatom, hogy valaki egybe-veti az Kalauz szavaival az szitoknak nevezett mondásokat, megtapasz- tallya e kettőnek eggyikét: avagy hogy igaz és elégséges okát adgya az Kalauz, mellyért megérdemlik az reájok sütött bélyeget azok, az kikről keményben szóllott; avagy hogy az prédikátorok nem igazán, hanem változtatva hozzák-elő az Kalauz mondásit. Az Kalauz azokról szól, kik neveket eltitkolván írásokba, (hogy bátrabban szemtelenkedhessenek) az ártatlanokra hamis és gyalázatos híreket költnek, és ha kezekben kapják-is hamisságokat, nem szégyenük. Mert az magyar mondás szerént az perseléssel *1 II. kiadás : Ez-is paraszt hazugság. MÁSODIK RÉSZE. 269 Kalauz III. 344. sk. Kalauz III. 365.
