Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
BEVEZETÉS. Pázmány Péter Kalaúza protestáns részről számos elleniratra adott okot. Többi közt Alvinczi Péter kassai prédikátor és felekezetének e korban leghíresebb vitatkozója 1616-ban, majd Milotai István szatmári prédikátor 1618-ban névtelenül kiadott művekkel szálltak síkra a Kalaúz ellen. Milotai, kinek kicsiny műve elveszett, azt igyekezett bebizonyítani, hogy a Kalaúz nem is érdemel komoly feleletet; Alvinczi pedig Itinerarium catholicum czímű (Debreczenben megjelent) terjedelmesebb művében a katholikus vallás és egyház apostoli eredetére hivatkozó Pázmány ellen azt vitatta, hogy az új vallás tulajdonképen az igazi ősi keresztény vallás, melyet Krisztus alapított, az apostolok hirdettek s melyet időfolytán a római egyház meghamisított, és most az újítók eredeti tisztaságában helyreállítottak. E két iratra felel Pázmány jelen művecskéjében, még pedig először Milotainak, azután Alvinczi- nek az Itinerariusnak. A munka Pozsonyban jelent meg 1620-ban, 72 kis negyedrétű lapon. A könyv czímlapján Pázmány mint szerző nem nevezte meg magát. De hogy ő a szerző, azt az irás módján kívül minden kétségen felül emeli az, hogy e művecske kivonatban (itt-ott azonban kissé bővítve) a Kalaúz II. és III. (1623-diki és 1637-diki) kiadásának függeléke gyanánt is megjelent ily czímen: Az újítók mint szoktak felelni a mi irásinkra; sőt már e függelékben Pázmány állandóan első személyben beszél s a nyelvezetet és helyesírást javítgatni törekszik. Jelen kiadásban az eredeti és teljes 1620-diki kiadás szövegét követtük, melyhez jegyzetek alakjában hozzáadtuk a Kalaúz II és III. kiadásának függelékéből a bővítéseket s a tartalmi vagy nyelvtörténeti szempontból figyelemre méltó eltéréseket.
