Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
228 CSEPREGI SZÉGYENVALLÁS Morgók föl. 260. Morgók föl. 260. Csepr. Mest. föl. 11. Morgók föl. 261. Morgók föl. 262. Csepr. Mest. föl. 11. Csepr. Mest. föl. 7. Morgók föl. 262.' Csepr. Mest. föl. 23. érteni az sz. Pál szavát? hanem csak az, hogy ha sz. Pál kiírta-é az Antichristust? Az Morgók az sz. Pál szavainak elő-hozásában az Antichristust ugyan kiírták, maga bizonyos, hogy ezt sz. Pál ki nem írta. Másszor azt mongyák, hogy én megengedtem, hogy az szent írásban bétakarva, minden szükséges dolgok megvannak: tehát mivelhogy az Antichristus isméreti-is szükséges, az szent írásban kel ennek-is lenni De ez sem illeti az dolgot; mert én azt nem montam, hogy az Antichristusrúl való tudomány nem találtadk az szent írásban: hanem csak azt, hogy sz. Pál az említett helyen ki nem írta az Antichristus nevét. Azért végre igazat mondnak az Morgók, hogy nem kellett volna az szent Pál szavai- közzé írni az Antichristus nevét, hanem kalitkában kellett (volna) tenni parenthesissel. Hatodik rágalmazás. Az Csepregi Mesterségben olvasták, hogy az prédikátorok nem mérvén az Kalauzban harapni, egy sajtár sóczét tosztak-elő. Erre azt mongyák, hogy az sajtárok-is megírták, hogy pokolra vivő Kalaúz az én könyvem. Mintha ám egy illyen kottyantással igen megharapdáltatnék az Kalaúz. Graverus Albert- nek hogy deákságban kemencze fűtőjévé akartok tenni: köszönöm, de nem tetczik az szállás; kiűzzetek bár valamikor, deákság kérni hozzátok mégyek. Bocatiustúl írjátok hogy irtózom és bottal sem tudnak rejá hajtani, hogy feltégyek vélle. Nem volt okom, miért kellett volna vélle feltennem; mert szitkos verseknél egyebet ellenem nem okádott, mellyekre szitkokkal felelhettem volna. Jóllehet egyéb okát-is adtam Alvinczinek, miért nem illik vélle egy gyékénre ülnöm. Hetedik rágalmazás. Az Csepregi Mesterségben vagyon, hogy az Kalaúzt két vagy három czikkelyben turkállyák az prédikátorok, az-az egy erdőt két veszsző-szál kivágással ligetessé akarnak tenni. Ebben egyéb fortélyt nem találnak, hanem hogy eléb egy álló fához hasonlítottam az Kalaúzt, mellyet egy csapással le nem dőjt- hetnek. Bódog Anya, bezzeg nagy derék rágalmazás ez, hogy azon egy dologra két helyen két hasonlatosságot hozok! Talám Christus Urunkat-is megtorkollyátok, hogy az menyországot eggyüt mustár maghoz, másut kincshez hasonlíttya. Nyölczadik rágalmazás. Az Csepregi Mesterségben az vagyon, hogy ha annyit túd az deáksághoz-is, menyit az igazmondáshoz az sócze, bár elhaggya az sajtárságot és ásóhoz, kapához nyúllyon. Erre azt mongyák, hogy azoktól sem irtóznak, mikor reájok kerül. Engemet pedig herének neveznek, hogy az más keresményét rágom.
