Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
NEGYEDIK RÉSZE. 23 tudsz az deáksághoz, menyit az igazmondáshoz és az okoskodáshoz, bár meggyónnyál és elhadd az sóczéságot: ásó kapa, csép kasza czímered. Ha pedig te csinálmányod amaz fűzfa-poétához illendő vers, mellyet az Hafenreffer könyve végéhez ragasztottak, lapiczka tenyerednek. Ki olvasott valaha illyen lábú verseket: Pascere Uvor metis, rabido saturare furore, Mors tua sancta Deum facta timentis erunt. Tök az agyad, s más az agyad veleje, ha te csináltad ezt az verset, melyben magadat-is megdühött haraggal tellyesnek vallód és Isten-félő cselekedetnek írod, ha ki ezt az te dühösségedet megzabolázza. Én ezt cselekedtem, az menyire tőllem lehetett. Ved jó néven; és az Pythagorás iskolájában töb ideig halgas, ha eszesen akarsz szóllani. Valék oly szándékban, hogy az Hat-fél-réf ember írását-is rövideden megrostállyam: de tudgya Isten, szánom az üdőt ily elvetett • könyvre vesztegetni, holot kivált-képpen az mi ollyas tévelygés ebben találtadk, azt elégségessen meggereblyélte és csöpűjéből kirázogatta az Kalaúz. Azért megelégszem most az büdös bor czégerinek, az-az a magyar sóczék és prédikátorok Dedicatiójának, Prsefatiójának, Protestati ójának rázogatásával. De minek-előtte véget vessek írásomban: Az felséges mindenható Istennek véghetetlen hálákat adok, hogy noha illyen nagy könyvben, mint az Kalaúz, válogatva csak egy vagy két példát szorgalmatoson keresgettek az atyafiak, melyből vagy hamissan költött vádolást, vagy írás-vesztegetést, vagy éktelen vallást mutathatnának benne: mindazáltal csak eggyet effélét sem találtak. És semmi egyéb úton nem gyalázhatták az igazságra vezérlő Kalaúzt, hanem csak hamissan reá költött dolgokkal, zsibvásáros kúfárokhoz illendő paraszt szitkozódással; azért nagyob hitelt, böcsűlletet és méltóságot senki nem adhatott volna az Kalaúznak, mint az sóczéval egyetemben adtak az luther tanítók. És méltó, hogy ez az vers légyen az Kalaúznak arcus triumphalisra irattatod dicsíreti: Nagy Igyekezettel Sem Találtak Ebben Egy Megfedhető Példát. Más-felől azon kapura ez az vers írassék: Hazugsággal Hozzá, Ha Gyalázatossá Akarod Ezt Tennie. Bizony, ha bűnnélkül lehetne, kívánatos volna, hogy sokan írnának illyen-formán, mint ezek az sóczék. Mert az ő elhanyatlott igyeket semmivel úgy meg nem esmértethetik, mint midőn az igazság
