Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
ÖTÖDIK RÉSZE. 207 elunt et corpulentis seminibus exoriri. Quo quid perversius dici potest? Végezetre nem csak nem tíltya sz. Ágoston az lelkek teremptésérűl való tudományt, de azt írja, hogy megköszöni, a ki ezt erőssíti1. Második bizonyság. Az mi hitünknek eggyik fondamentoma az, hogy az mi lelkünk halhatatlan és nem test, hanem spiritus2. Ez helyén nem maradhat, ha az mi lelkünk atyai magúból és szüléktűl formáltatik. Mert az teremptett állat mivelhogy semmiből semmit nem terempthet, szükség, hogy minden alkotmánya matériából légyen. Ha pedig az mi lelkünk matériából lészen és matériáiul függ, következik, hogy testi állat és hogy elszakadván az materiátúl, meg kel halni, az mint ezeket az Csepregi Mesterség megbizonyította és ezennel jobban megerőssíttyük. Harmadik bizonyság az sz. Írásból vétetik. Theodoretus az teremtésről írt históriából bizonyít. Mert mikor az halakat, vadakat, madarakat alkotá az Isten, jelenteni akarván, hogy ezeknek alkotásához hozzá férnek az testi okok, azt parancsolá, hogy producant aquce, az föld és víz alkossa ezeket. Az ember lelkét pedig külső ok-nélkül maga lehellé az testben. Hieronymust hallók hogy Zachariással és Salamonnal bizonyít, kiknél azt olvassuk, hogy Isten az, a ki az emberbe formállya az lelket. Az Scholasticus Doctorok Urunknak amaz mondásával bizonyítnak: Az mi testűi származik, test az. Tehát ha az mi lelkünk testűi származik, testnek kel lenni. Negyedik bizonyság az ellenkező bizonyításoknak oktalan voltából vétetik, melyrűl majd többet szóllyunk. Lássuk ezekre mit nyekegnek az Morgók. Elsőben azt írják, hogy Hieronymus csak az maga tetezé- sérűl szól, és az mit hertelenségből mondott, másut arrúl szóllani nem mér. Ezek merő hivságok, mert az Hieronymus szavaiból megértők, hogy Anyaszentegyház vallásának és szent írásban foglalt igazságnak nevezi Hieronymus az mi lelkűnknek Istentűi teremptését. Az mely helyen mondgyák pedig az Morgók hogy errűl szóllani nem mért Hieronymus, ot az lelkek kezdetinél egy szóval sem emlékezik, hanem csak azt írja, hogy homályos az sz. Dávid szava. Hogy pedig az sz. Hieronymus mondása in cap. 12. Eccl. az Morgóknál hetedik tómusban vagyon, az igen keveset hoz az konyhára. Az Plantinus és párisi nyomtatásban ötödik tómusban vagyon, más editióba másut lehet. És ez 1 Tom. 7. De őrig. anim. lib. 1. c. 19.-Eccl. 12, 7. Luc. 23, 46. Rom. 8, 16. Vide Valent. 1. p. d. 6. q. 8. p. 2. Conimbr. 2. de anima c. 1. q. 3. Zách. 12, 1. Eccl. 12, 7. Morgók föl. 243. Hieron. in illud Psalm. 50. In peccatis concepit.
