Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
NEGYEDIK RÉSZE. 21 értene az Kalaúz Calvinussal, mellyet az Calvinus vallásából elő számlált az te-tőlled nevezett helyen. Azért maga sem nevez csak eggyet-is azon az helyen említett dólgok-közzűl, melyben az Kalaúz Calvinussal czimborálna. Másodszor: nem igaz, hogy az mindenható ember Christust megtagqdgya az Kalaúz. Távuly légyen, hogy az ember Christust mindenhatónak ne higgyük. Erőssen hiszszük és keresztyén hittel vallyuk, hogy ez az ember Christus igaz Isten, öröktülfogva-való, mindenható, mindenüt jelen vagyon. Ha ebben megmaradnátok, nem volna közbe-vetés az dologban. De továb mentek': és azt vítattyátok, hogy az Urunk emberi természeti mindenható. Mi pedig azt hiszszük, hogy ez az ember-Christus nem csak igaz ember, hanem igaz Isten is. Azért szükség, hogy miképpen az emberi természetnek tulajdonsági igazán hozzá illenek, azonképpen az isteni természetnek tulajdon méltósági-is ő benne találtassanak és igazán ő rólla mondassanak; de úgy, hogy az emberi tulajdonságok nem az istenségről, az isteni méltóságok-is nem az emberségről: hanem erről az isteni és emberi természetből álló személyről mondassanak. Azért igazán mondhattyuk, hogy az Fiú Isten Bódog Aszszonytúl született, megholt, mennyben ment: nem mondhattyuk pedig, hogy az Fiúnak istensége született és megholt; mert az Fiú Istenhez csak az felvött emberi természet-szerént illik az üdőben-való születés és halál. Viszont erről az emberről, Christusrúl, igazán mondhattyuk: hogy Ábrahám-előt volt, hogy öröktul-fogva volt, hogy mindenható Isten etc.; de nem mondhattyuk, hogy az Christus embersége öröktülfogva-való és mindenható. Mert ezt az embert, Christust, az isteni tulajdonságok csak az emberi természettel eggyesűlt isteni személye-szerént illetik. Ezeket az Kalaúz megmagyarázta és meg-is bizonyította bő beszéddel: de mivelhogy az bizonyságok fejtegetését nem érte- fel az festékkel sóczénk, nem-is igyekezett azoknak ódozgatására* hanem az Kalaúzra fogja hamissan, hogy tagadja az mindenható ember-Christust. Maga nem az ember-Christusnak mindenhatóságát, hanem csak az emberségnek mindenhatóságát tagadgya az Kalaúz. Szinte úgy bánik azért az Kalauzzal, mint-ha valaki azt fogná az Lutheristákra, hogy az Istenfiának Bódog Aszszonytúl való születését tagadgyák, mivelhogy az isteni természetet nem hiszik Bódog Aszszonytúl születettnek lenni. A ki ezt mondaná, bizony nagy hamissat tenne az Lutheristáknak; szinte ollyan Kalauz I. f. 664. Kalaúz II. ji. 419.
