Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

NEGYEDIK RÉSZE. 199 hogy szólván az Római Anyaszentegyház fiainak egyességérul, azt írtam, hogy az mi egyességünk fel nem bomlik, noha némely dolgokban feledékenségből vagy tudatlanságból (mivelhogy az mint előbb-is mondám, isteni tulajdonság az, hogy mindeneket tudgyon) mondottak ollyat az jámbor fő túdós emberek-is, mely az Ecclesiá- val nem eggyez. De mivelhogy készek értelmeket az Anyaszent­egyház tanítása-alá vetni, sem eretnekségben nem esnek, sem az egyességet fel nem bontyák. Ennek az Kalaúzban példáját nem adtam, megelégedtem az sz. Ágoston bizonyságával. Az uj tudo­mányok hamisságáról írt könyvemben pedig az két jámbor püspök írásiból hoztam példát erre; kivel nem hogy őket kárhoztattam volna, de sőt dicsérettel megmentettem minden szakadástól. Szent Agoston-is elő-hoztá és erőssen megrontotta az sz. Cypriánus véle­kedését az eretnekektől szolgáltatott keresztségnek erőtlenségéről: de ezzel őtet nem gyalázta, sőt szinte úgy mentette Cypriánust, mint én az két jámbor püspököt. Azt vetik ez-ellen az Morgók, hogy az én írásom-szerént nem üdvözöl, a ki éppen és sérelem- nélkul nem követi az közönséges hitet: és egy tévelygés elveszteti az hitet. Felelet. Bezzeg ezeket én írtam sz. Athanasius és sz. Pál szavaiból. De verte folium, és meglátod, hogy ezeket csak azokról magyaráztam, kik vakmerőjul és tudván, eszekben vévén az Anya- szentegyháznak külömböző tanítását, mégis mást vallanak. Ha pedig vagy feledékenségből, vagy gondolatlanól, vagy tudatlanság­ból hamissat mond valaki, ezzel sem hitit, sem üdvösségét el nem veszti, az mint hogy ezeket sz. Ágostonból és egyéb bizonysá­gokból megerőssítettem az Kalauzban. Harmadszor. Azris csak ugyan hamisság, hogy én az Kalauz­ban képtelen hamis mondásokat ejtettem. Mert az minémü példák­kal ezt el akarják hitetni az Morgók, csak szeles kábaságok. I. Paradoxomnak írják, hogy Tertulliánus szavaival ezeket írtam1: Mi nem válogatunk magunk tetczése-szerént az tudomá­nyokban, hanem abban maradunk, az mit kézről kézre vettünk. Azt mongyák az Morgók, hogy ha az szent írásban foglalt tudo­mányt értem ezen, mely kézről kézre adatott az bibliában, ezt ők megengedhetik: de én az Ecclesiában bécsószott gonosz szokáso- kat-is értem ezen. Holot elsőben nem igaz, hogy az gonosz szoká­sokat érteném az kézről kézre vett tudományon. Mert én ezt egy szóval sem jelentettem; sőt noha az mi illeti az erkölcsöt, nem tagadom2, hogy gonosz szokás csúszhat az Anyaszentegyháznak Vide Kalauz I. r. 406. 133. Supra f. 157. Vide Kalauz II. f. 25. Morgók f. 197. 296. Kalauz I. f. 129. Kalauz I. f. 406. 133. Morgók föl. 198. 1 Kalauz I. f. 403. 2 Kalauz II. f. 150.

Next

/
Oldalképek
Tartalom