Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
170 CSEPREGI SZÉGYENVALLÁS Logi f. 68. Morgók föl. 112. Kalauz I. f. 76. 99. 282. 1 Kalauz I. f. 283. Morgók föl. 114. Kalauz 1. f. 322.- Morgók föl. 111. 3 Kalauz I. f. 424. 584. Logi f. 35. ' Kalauz I. föl. 612. el-is hitette vélle mint tanítványával, az mit akara. Bezzeg ha eszek volna az Morgóknak és bíznák magokat, azokat az igaz okokat kellett volna megbontogatniok, mellyekkel erőssen megbizonyítám, hogy ezt az misérűl-való káromlást, sőt egyéb fundamentomit-is vallásinak ördögtűi tanulta Luther. De minthogy ezt csak ingyen nem-is igyekeztek felforgatni, meg kel vallaniok, hogy midőn az misét káromlyák, ördög iskolájából kőit hamisságot állatnak. Az mit pedig beszéltetek tudománytokrúl, hogy ezt az próféták vallották, az apostolok tanították,az evangélisták leírták: az csak hagy- mázban feküvők tépelődése. Mert valamiben mi-tőllünk külömböztök, azokban egy bötű sincs az szent írásban, mint elébb-is mondám. Noha pedig azt én-is vallom, hogy az ördög néha kételen- ségből igazat mond: de az sz. Athanázius tanácsa-szerént akkor sem kel vele társalkodni1, hanem az Urunk példájára kel nézni, ki még akkor sem hagyá szóllani, mikor őtet dícsírné. Az-is szemptelen hamisság, hogy nem igazán írtam, hogy az kösség-előt sok tanításokat ki nem mérik fakasztani az martinista prédikátorok. Mert ezt én nem csak kardéra* írtam, hanem példáját-is mutattam. Az Concordiára megesküsznek az prédikátorok. Abban pedig mint kárhozott tanítás megvettetik, hogy az jó cselekedetek szükségesek az üdvösségre: Hitben tévelygőnek neveztetik a ki azt mongya, hogy az igazúlás csak az hit-által vagyon, de azért jó cselekedet-nélkül nem üdvözölünk. Annak-fölötte ugyan ezen Concordia Luthernek az Galatabéliekhez írt levélnek állatásával azt-is helyén haggya, hogy ha ki elhiszi, hogy hit-által üdvözölünk, de azt-is melléje veti, hogy meg kel az Isten törvényét tartani: ez illyen ember tellyességgel megtagadgya az Christust. Ezek az ti vallástoknak ágbogai,mint az Kalauzban tulajdon írástokból feljegyzettem. De azért senki közülietek ezt az kösség-előt nem méri beszélleni, hanem azt kiáltyátok2: hogy az ki jótcselekeszik,az üdvözöl. Azonképpen noha az Augustai Confessio taníttya, hogy az hit dolgaiban téliünk nem külömböz3; az Concordia pedig azt parancsollya, hogy lefektünkben és felköltünkben az szent keresztel magunkat megjegyezzük és az Miatyánkat azon végezzük: De szabadícs gonosztól, Amen4: ezeket és töb efféle dolgokat egy tök serért ti az kösség-előt ki nem fakasztanátok. Láttyátok azért Morgók, hogy én itt-is józanon és igaz példáknak bizonysági-után szóllottam. Ti pedig csalárdul cselekedtetek, az én bizonyságimat elhalgatván. * Találomra, bizonyítás nélkül.
