Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
144 CSEPREGI SZÉGYENVALLÁS Rom. 15, 30. 1. Tim. 2, 5. Morgók föl. 30. 1 Lib. 2. c. 57. n. 9.- Vide Kalauz I. f. 280. 3 Kalauz II. f. 564. 4 Vide Kalauz I. f. 422. 5 Lucae 7, 3. G Joan. 12, 21. 1. Cor. 8, 13. Matth. 18, 17. Kalauz II. f. 241. : Morgók föl. 32. Morgók föl. 33. által, midőn ezeket kérte, hogy őtet segícsék imádságokkal: úgy mí-is az Istentűi kérjük és várjuk, valamit az szentek könyör- gése-által ő szent Felségétűi nyerünk. Közbenjárót ollyat, az mi- néműrűl sz. Pál emlékezik, ki magát váltságunkra adta, csak az egy Christus Jesust ismérjük; noha oílyan közbenjárók, az miné- műnek neveztetik Moses Galat. 3. v. 19., többennis lehetnek. Hamisság az-is, hogy az mely sz. Doctorokat emlegetnek az Morgók, ellene mondanának az szentek segítségül hívásának. Mert Irenseus csak azt írja1, hogy az keresztyének nem cselekesznek csudákat az gonosz angyalok segítségével, mint az Simon Magus kövötői2. Epiphanius igazán írja, hogy Bódog-Aszszonyt sokkal alacsomb tisztelettel kel böcsűlnünk, hogy-sem az Úr Istent3, és az Collyridiánusokat méltán kárhoztattya4. Szent Chrysostomus írja, hogy az Chananeabéli aszszony igyenessen Urunkhoz járúla: de mi sül-ki ebből? Az százados ember5 és egyebek-is6 közbe- járók-által folyamodtak Christus Urunkhoz. Azért lássák az Morgók, mit akarnak mind eggyik s mind másik példából kihozni. Elég nékünk, hogy senkit az sz. Doctorok-közzűl nem említhetnek, ki igyenessen azt írná, hogy az szenteket nem szabad kérnünk és segítségül hínunk. Az szabott böjtölésrűl hamissan írják az Morgók egy-általlyá- ban és határozás-nélkűl, hogy az mi tanításunk-szerént halálos vétekben esik, a ki böjtben tilalmas eledelt észik. Mert ebben sok exceptio vagyon: és csak azt itíllyük vétkezni, az ki bizonyos megengedett okok-nélkűl, az anyaszentegyháznak hagyása és az apostolok traditiója-ellen zabállik; mivelhogy ezzel egyebeket botrán- koztat és engedetlenségével az Urunk sententiáját érdemli, melyben pogánynak és nyilván-való bűnösnek itíli az anyaszentegyház engedetlenét. Hamisság az-is, hogy az Either vallás-szerént az bojt nem egyéb, hanem minden üdőbéli, minden étektűl-való magának megtartóztatása7. Ha efféle böjtöt tartanának az Lutheristák, azaz minden üdőben, minden étektűi magokat elfognáják, nem tudom mint élhetnének. Talám azt akarták mondani az Morgók, hogy az ő böjtök az mértékletes lakás, avagy némely bizonyos üdőkben minden étektűi megtartóztatás. Hamisság az-is, hogy szent Máté c. 11. v. 19. írná, hogy Urunk inkáb akart részegesnek mondatni, hogy-sem engedni az sidólc böjtölésének. Mert ot az böjtölésrűl emlekezet nincsen:
