Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)
Részletes rész - IX. Fejezet. Jellegzetes széklet nélküli fejlődési zavarok
342 alkothat, aminek kapcsán kifejlődhetik a toroknecrosis kórképe, melyet régebben „scarlat diphtheriának,, neveztek, noha a diph- theriával semmi összefüggésben nincsen. A szövetelhalás lehet felületes azonban a mélybe is terjedhet. A lepedék szennyes szürke, bűzös, többnyire nem terjed túl a tonsillákon, lelökő- dése után anyaghiány marad vissza. Három napi fennállás után a kiütés kezd elhalványulni és pedig annál lassabban, mennél erősebb volt (átlag a kivirágzástól számított 4.—5. napra tökéletesen elhalványul, de egészen enyhe kiütés eltűnhet néhány óra alatt is), ezzel egyidejűleg a láz lépcsőzetesen száll le. (Li- ticus oldódás ellentétben a kanyarónál észlelt krízissel.) — A betegség folyamán a vérkép erős leukocytosist mutat, mely a láz tartama alatt állandóan magas marad. lsen fontos tünet a kiütés harmadik napján a vérben az eosinophil sejtek kifejezett megszaporodása oly mértékben, mint azt csak trichinosis- nál találjuk. A vérképre jellegzetes a Dőhle f. testecskék, (try- pochaeták, v. fehérvérsejt-záradékok) jelenléte, melyek typhus- nál és pneumoniánál is találhatók, de csak vörhenynél nagyok és spirochaetaszerűekv Természetük ismeretlen. Rehder a fehér vérsejtek protoplasma-reactiós termékének tartja. Az eosinophil sejtek eltűnését, vagy meg nem jelenését halálos kimenetelű esetekben észlelték. 3. Stad. desquamationis (hámlási szak.) A kiütések és a láz múlásával az általános tünetek is javulnak. A torok halványul, a mandolák lelohadnak, a nyelv lassanként elveszti jellegzetes küllemét, a torokfájdalmak, nyelési nehézség megszűnnek, a közérzet javul, az étvágy megjön. A diuresis foko- ■ zott, a vizelet tiszta, világos, fehérjétől mentes. Ha complica- tiók nincsenek, a 7.—8. napon a beteg hömérséke normális. A pulzusszám a normális alá sülyedhet. — A kiütések elhalványulásával (átlag a második héten) kezdetét veszi a bőrhámlás és pedig legelőször azon a helyen, ahol az exanthemák legelőször jelentek meg, kifejezetté azonban sokszor csak a harmadik héten lesz. A kiütések intenzitása és a hámlás erőssége között összefüggés nincsen, mert a kiütés erőssége nem a toxicosis intensitásától függ. Helyenként, vagy universalisan mutatkozó vasodilatatiója a bőr capillarisainak alkotja az exan- themát, mely a vékonyabb bőrrel fedett testrészeken jobban látható. Hámlás erős tempóban pedig csak ott lehetséges, ahol a szaruréteg elég vastag. Ezért van az, hogy erős kiütések mellett aránylag kevés hámlást látunk. A desquamatio lamellosus, nagy cafatokban hámlik a bőr mindenütt, ahol kiütések voltak.
