Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)

Részletes rész - IX. Fejezet. Jellegzetes széklet nélküli fejlődési zavarok

azonban a fertőzés nem annyira virulens és complicatiók nélkül is lefolyik. Általában jóindulatú betegségnek veszik.

Diagnosis és diíferentialis diagnosis. A diagnosis megállapítása többnyire nem okoz nehézséget a torok megtekintése, s a tarkó- és állalatti mirigyek megtapintása után. Differentiatis diagnosis felállításakor az angina catarrhalis-náí, ha az nem csecsemőnél fejlődött» gondolni kell morbillire, scarlatinára. Morbillinél megláthatjuk a Koplik-foítokat, a scarlatinánál az erősen belövelt torokképletek mellett a tonsillákon apró pon- tozottságot látunk; a nyelv kezdetben lepedékes, később málnaszerű, majd megjelennek az exanthemák is. A diagnosis nehéz lehet abban a kivételes esetben, mikor a toroklobhoz exanthemák járulnak, vagy pedig scarlatina sine exanthema- tica-nál. Csecsemők ezeket a fertőző betegségeket nem szokták megkapni. (írtak le morbillit hat hónapos csecsemőnél, de ezek ritka esetek.) A lepedékes toroklobbokat, különösen a tonsillitis lacunaris-t (mert gyakoribb, mint az angina herpetica, vagy a Vincent angina) el kel! különíteni a torokdiphtheriától. Anginánál — diphtheriával ellentétben — hirtelen kezdődik a láz, hevenyen, a lepedék szürkés-sárgás, a tonsillákon túl nem igen ér, könnyen leemelhető. Diphtheriánál a lepedők fénylő fehér, a tonsillák határait nem respectálja, sokszor nagy kiterjedésű, nehezen vonható le és leemelése után vérző helye marad. — Vicent anginánál — a diphtheriától eltérően — a mállékony, össze nem függő lepedék könnyen levonható, egy tonsillára localisálódnak, erős foetor ex ore van jelen. A to- roklepedékrő! felkent tárgylemezkészítmény vizsgálatánál bacillus furiformis és spirochaetákat találunk nagy számmal Nehézség merül fel a diphtheria és az angina herpetica el- differentiálásakor. Az angina herpetica a tonsillákon kívül is képez fekélyeket, de rendesen egyoldali és igen ritka megbetegedés, a kisérő stomatis felkelti figyelmünket. Nehéz lehet a differentiális diagnosis a diphtheria könnyebb eseteiben, ahol a lepedék a tonsillák határain tül nem terjed. Ilyen esetekben csak a bacteriumos vizsgálat, vagy a további lefolyása a megbetegedésnek teszi lehetővé a helyes kórjelzést.

Therápiája : Ha nem csecsemőről van szó, akkor szigorú ágybanfekvést rendelünk el; ha csecsemő a beteg, úgy megtiltjuk a szobából való kivitelét. Toroköblögetőket adunk, legcélszerűbben hydrogen hyperoxid-ot. (Egy hyperol tabi. a i/j pohár vízre.) Csecsemőknek toroköblögetőt nem adunk. Priessnitz borogatásokat rendelünk a nyakra, nagy láz esetén

235