Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)
Részletes rész - IX. Fejezet. Jellegzetes széklet nélküli fejlődési zavarok
233 déket látunk, melyek különböző mélységű, élesen körülírt fekélyeket borítanak. A fekélyek a lepedék ledörzsölésekor jól láthatók. A folyamat rendesen csak az egyik tonsillára lacallsálódik. A többi torokképletek is belövőitek, erős foetor ex ore van jelen. A láz és a helybeli fájdalom sokszor nem nagy és a könnyű általános tünetek nem állnak arányban a súlyos helybeli elváltozásokkal. Igen ragályos, ezért fontos a prophylaxis, a beteg elkülönítése. Jóindulatú megbetegedés, azonban elvétve súlyos helybeli necrosisok és exitus letalis is előfordul. A betegség 2—4 hétig is elhúzódik. Nem gyakori. Complicatiók az orr garatüreg és a torok gyuladásos folyamatainál. Bár a toroklobok általában jóindulatú megbetegedések, mégis esetenként súlyos complicatiókkal járhatnak. A szövődmények közül a legfontosabbak : 1.) dbscessus peritonsillaris. (Tonsillaris és peritonsillaris tályog.) Inkább a tüszős és lacunaris tonsillitisek kapcsán látjuk kifejlődni, de egyszerű catarrhalis folyamatnál is felléphet, minthogy a fertőzés nem marad a mandulák felszínére loeali- sálva, hanem behatol a mélybe. Az elváltozások súlyossága szerint beszélünk: a.) Angina parenchimatosa, b.) Angina phlegmonosa, c.) Angina necroticá-ról. Klinikailag jellemző, hogy a folyamat rendesen egyoldali. A tonsilla és környéke intensiv livid-vörös, nagyon duzzadt, a megfelelő oldali garatív elődomborodik, az uvula oedemás és a garat bemenetét erősen szűkíti. A submandibularis nyirokmirigyek erősen duzzadtak és nagyon fájdalmasak. A fej tartása merev, nyelés alig lehetséges, beszéd érthetetlen. Peritonsilla- risan tályog képződik, melynek nagy fájdalmassága csak akkor enged, ha a tályog áttört, vagy megnyitottuk. Ilyenkor bűzös geny ürül, sokszor nagy mennyiségben. A tályog megnyitásával a láz leszál, a tünetek gyorsan javulnak. Igen szomorú képet nyújt a roncsoló toroklob még gyógyulás után is. Nyelési és beszédzavarok maradnak vissza 2) Lymphadenitis. A nyaki vagy a tarkómirigyek heveny duzzanata társulhat a toroklobbokhoz. Az ep bőr alatt megnagyobbodott fájdalmas mirigy tapintható, mely elgenyedhet; ilyenkor magas fehérvérsejtszám mellett hullámzást érzünk a mirigyen. 8|) Otitis media. Középfülgyuladás. A csecsemőkorban nagyon gyakori, mert a tuba Eustachii rövid és tágas; anginák alkalmával a gyuladás ráterjed a tubákra. A csecsemőkorban az otitis médiának főként két alakját ismerjük: a.) Otitis media suppurativa acuta.
