Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)

Részletes rész - VII. Fejezet. Híg széklettel járó táplálkozási zavarok

14/

Diagnósis: A diagnosis megállapítása a praegnáns tünetek alapján történik. A szék megvizsgálása mellett nagy súlyt kell fektetni a klinikai tünetekre. Sokszor az anamnaesis is segítségünkre van. Ilyenkor rendesen azt halljuk, hogy a csecsemő a rendes időközöknél gyakrabban kapta a táplálékát, pl. valahányszor sírt, mindig emlőre helyezték. Nagy súlyzuhanást nem említenek. Fontos, hogy a csecsemő ne tegye ránk a súlyos beteg benyomását!

£)ifferentialis diagnósis: Differentialdiagnostikai szempontból figyelembe kell vennünk az összes híg széklettel járó fejlődési zavarokat.

1) Catarrhus intestinalis acutus-né 1 a tünetek súlyosabbak, mint a dyspepsiánál. A megbetegedés nem a gyomorra, de a vékonybélre lokalizálodik, A hasmenés nagyobbfokú gyakrabban ürül és oly hirtelen, mintha fecskendőből lőnék ki, flalusok kíséretében. A szék bő, vizes, 10—15-ször is naponta, színe zöldes sárga, emésztetlen ételrészeket tartalmaz. Míg dyspepsiánál kevesebb víztartalma folytán inkább enyvszerű. — Rendesen hevenyen kezdődik, magasab lázzal, mint a dyspepsia, nyugtalanság, fájdalmak és a közérzet általános zavara is nagyobb fokú.

2. ) Legfontosabb az elkülönítése a decompositiótól. Ilyenkor az anamnaesisben ismételt hasmenések szerepelnek. Nagy a súly veszteség. A csecsemő súlyos beteg benyomását teszi. Laz helyett subnormális tempereturát találunk. A vizeletben ammóniák van. Ha a dyspepsiás tünetek nagyon óvatos táplálás dacára is kifejlődnek, úgy a fenyegető decompositióra mindig gondolnunk kell.

3. ) Enterális és parenterális infectió esetén a táplálék meny- nyiség megszorítására és a szenhydrálok csökkentésére sem szűnik a hőemelkedés, a székletek sem javulnak az alimenlaris beavatkozásra. Esetleg a vizeletben kóros alkatrészeket találunk. Ilyenkor nagy körültekintésre van szükség.

4. ) Staphylococcus enterilisnél meg fogjuk találni a fertőzés forrását a bimbó-rhagadot. a mastitis parenchimalosál, a szoptatós elején esetleg a mastitis interstitialis!, (a szoptatás későbbi szakában).

5) Paratyphus nál az anya betegsége az útbaigazító, mert a csecsemő a paratyphust majdnem kizárólag az anyatejjel kaphatja. Mesterségesen táplált csecsemőknél, ha a tejet boxhlet üvegekben rendszeresen sterilizáljak, ez a betegség nem fordul elő.