Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)
Részletes rész - VI. Fejezet. A csecsemők táplálkozási zavarairól általában
131 gyermek.“ — Évtizedeken át tartó fáradhatatlan kísérletek, kutatások, sorozatos megfigyelések eredménye képen azután a gyermek- és csecsemőgyógyászat különvált a belgyógyászattól és önálló tudománnyá fejlődött. A táplálkozási zavaroknak a felosztása koronként változott. Viderhofer a kórboncolási leletet vette alapul, figyelembe vette azonkívül a székletek és a közérzet megváltozását. Beosztása azonban nem felelt meg a követelményeknek, minthogy ma tudjuk, hogy a kórboncolástani elváltozások igen sokszor nem felelnek meg a klinikai tünetek súlyosságának. Eltekintve attól, hogy a csecsemőkorban is előfordulnak a tápcsatorna gyuladásos megbetegedései, mégis a csecsemőkori táplálkozási zavarok jó része inkább functionális eredetű s nem marad a gyomor- bélcsatornára localisálva, hanem általános anyagcsere megbetegedéssé válik. Finkelstein és Czerny vizsgálatai derítettek ki azt is, hogy ezeknél a megbetegedéseknél bacteriumos fertőzésről csak másodsorban beszélhetünk, a kórokozó az alimentáris ártalom, mely a táplálék mennyiségében rejlik. Hainiss prof. úr megfigyelései folytán tudjuk, hogy „nem közömbös az a millió sem, melyben a táplálékot nyújtjuk.“ Pld. Finkelstein féle fehérjés tejben 5°/° cukor nem árt, ellenben fölös tejben dyspepsiát okoz. Ugyancsak ^Finkelstein és Czerny mutattak rá arra is, hogy az alimentáris ártalmak gyógyszeresen nem, csupán alimentárisan befolyásolhatók. Meg kell változtatni tehát a táplálék minőségét, mennyiségét a szükséghez mérten, de egyúttal gondoskodni kell megfelelő milliőről is, melyben a táplálékot nyújtjuk. Gyógykezelésünknek csak így lesz sikere. így keletkeztek a különféle gyógytáplálékok. Finkelstein határozta meg a tolerantia fogalmát. Ha a csecsemőnek csak annyi táplálékot adunk, hogy épen megél rajta, de nem fejlődik akkor a minimumot kapta. Van azoban egy maximális határ is, mely táplálék mennyiségnél még jól fejlődik, de azon túl már súlycsökkenés áll be azaz táplálkozási zavart szenved. A minimum és maximum között van az optimum, amely táplálék mennyiségnél a csecsemő szépen fejlődik, monothermiás, jó székei vannak. A minimum es a maximum közötti távolság a tolerantiaszélesség, ezen belül íngadozhatik a táplálék mennyisége anélkül, hogy táplálkozási zavart váltana ki. Egészséges csecsemő qualitativ és quantitativ tolerantiája meplehetősen nagy. Ménnél súlyosabb táplálkozási zavarban szenved a csecsemő, tolerantiája úgy quantitative, mint qualitative annál inkább lecsökken. Decomponált csecsemő
