Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
III. A vérkeringési szervek betegségei
Az ii. n. functionalis zörejek tágabb értelemben vett sys- tolés organikus zörejek, amelyek csak az atrioventricularis szájadékokon jönnek létre a billentyűk elégtelensége folytán, anélkül azonban, hogy a billentyűkön, magukon kóros elváltozás volna. Szívtágulás okozza vagy aortainsufficientia, vagy myocarditis, ill. myodegeneratio következtében az előbbi relativ, az utóbbiak muscularis insufficientiát idéznek elő). B) Az exlracardialis zörejek helye nem állandó, erősségük a testhelyzet változtatásával (ülés-fekvés) és a légzéssel változtatható. Jellegük nem fúvó, mint az intracardialis zörejeké, hanem dörzsölő, kaparó ritka esetekben szörtyölő). Nem annyira a szívműködéssel esnek össze, mint inkább a légzéssel. A szívhurok és mellhártya lemezeire rakodó fibrin érdes dörzsölődése okozza. Gyakran elfedik a rendes szívhangokat és intracardialis zörejeket. Keletkezésük helye szerint lehetnek: 1. Pericardialis zörejek, a szívburok visceralis és parietalis lemezeinek fibrinfelrakódás okozta érdessége hozza létre (pericarditis). A szívműködéssel esnek össze. 2. Pleuropericardialis zörejek akkor jönnek létre, hogyha a pleura és pericardium egymással érintkező lemezein rakódik le a fibrin. A szívműködés és légzés egyaránt befolyásolja. Dörzsölő jellegük van. Légzésszünetben a zörejek respiratiós componense eltűnik. Mindig pleuritist és nem pericarditist jelentenek. Ezért van az, hogy nemcsak a szívtájékon, hanem egyebütt is hallunk (pleuralis) dörzszörejeket. 3. Pneumopericardialis zörejek a szívvel határos tüdőrészlet kóros elváltozásakor hallható szörty- és nem dörzszörejek. Rendesen az incisura cardiaca tájékára szorítkoznak. Szívműködéstől is, légzéstől is függenek. Jórészt a szív munkája hozza létre. Diastole alatt a szív a szomszédos tüdőrészletet összenyomja, systolé alatt megint kitágul, ami kóros esetekben, ha t. i. a kérdéses tüdőrészletben hurut van jelen, szörtyzöreje- ket idéz elő. A pneumopericardialis szörtyzörejek a test helyzetváltoz- tatása és mély be'.égzés alkalmával gyengülnek, sőt el is tűnhetnek. 3. Pillangók és -zörejek. A szívhez közeli osztóerek (carotis, subclavia) felett normaliter a szívműködéssel arányosan két hangot hallunk. Az 1. érhang a szívsystole (tehát érdiastole) idején jön létre az erek falának megfeszülése által. A 2. érhang a szívdiastole (tehát érsystole) idején és nem más, mint az aorta tovavezetett második hangja. Aortainsuff. esetén a 2. érhang eltünhetik. Érzörejt, éspedig systoles zörejt csak kóros viszonyok közt észlelünk (stenosis és atheroma aortae, láz stb.). A távolabbi osztóerek (brachialis, cubitalis, radialis, femoralis) felett csak kóros esetekben (insuff. aortae, ólommérgezés, anaemia, sten. mitr., graviditas) jönnek létre hangjelenségek. így enyhébb esetekben egyetlen koppanó tompa hangot hallunk, súlyosabb esetekben pedig elsősorban a femoralis felett a Traube-f. kettős hangot, mely a Stethoskop megnyomásával a Duroziez-f. kettős zörejbe olvad át. Basedow-kór alkalmával tovavezetett systolés zörejt hallunk az érdús golyva felett. A vena jugularis elégtelen lelődésekor (anaemia, különösen chlorosis esetén) a m. sternocleidomastoideus külső szélén a nyaki gyűjtőéi- felett állandó zúgást, u. n. fagyalzugást vagy dorombzörejt, helytelenül apácazörejt hallani (Nonnensausen — bruit de diable). A carotis hallgatódzás-ponlja a ni. sternocleidomast. belső széle a pajzsporc magasságában. A s u b c 1 a v i á-é a Mohrenheim-árok (fossa í 75
