Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

II. A légzőszervek betegségei

elésére hideg vagy meleg borogatás, köpülyözés, jódtinctura-ecsetelés. A gyulladásos folyamat terjedésének megakadályozására újabban eal- cium-sókkal próbálkoznak (per os vagy intravénásán). Ha a gyulladás eredete bizonytalan (rheuma), nagy adag nat". salicylicum (4—6 gr pro die) adható. Diuretikumok rendelése is szokásos, de a -felszívódás siettetésére gyakorolt hatásuk legalább is kétséges. A sokszor kin zó köhögést feltétlenül csillapitani kell (codein, morphin stb.) Igen fontos bizonyos körülmények között, hogy az izzadmányt punctió útján levezessük (Trousseau alkalmazta először). Az izzadmányt le kell bocsátani: 1. ha fenyegető dyspnoe és cyanosis, pulzus-rosszabbodás jelentkezik (indicatio vitalis), 2. ha pillanatnyi veszély nincs is, de az izzad- mány olyan tömeges, hogy elől a 3. vagy 2. bordáig terjed, 3. ha a felszívódás 3—4 héten túl is késik, mert az összenyomott tüdő elveszti különben rugalmasságát és nem tud többé kitágulni. A punctio meg- ejtésével nem szükséges várni, míg a beteg láztalan lesz, mert gyakran megesik, hogy kisebb mennyiségű izzadmány lebocsátása után is rohamosan megindul a felszívódás, miközben a láz is rendes hőmérsékletre száll le. Szabály, hogy egyszerre ne bocsássunk le 1—2 1-nél többet és ezt is csak lassan (kb. 1/2 óra alatt, hogy a mellűri nyomás csökkenése ne történjék hirtelenül, ami esetleg collapsust vonhat maga után). A punctiót félbe kell hagyni, ha a beteget szédülés-ájulás környékezi, vagy heves köhögés veszi elő. A punctió után a beteg olykor habos, savós köpetet ürít (expecloratio albuminosa), melynek oka a nyomáscsökkenés okozta tüdővizenyő.

A punctio kivitele. A beteget felültetjük, hogy aztán előre- hajlott felsőtesttel segédre támaszkodjék. Morphininjectio, cardiotonicum (alkohol, kávé. camphor v. coffein) nyújtása után bőrdesinfectio és helyi érzéstelenítés mellett végezzük a thoracocentesist: a középső vagy hátsó hónalj vonalban a 6. bordaközbe oldalablakos troákárt vagy közönséges, vastag punctios tűt szúrunk be. A folyadék a pos. mellüri nyomás (10—25 mm Hg) folytán rendszerint szívás nélkül is kifolyik, de szükség esetén aspi ratort is használhatunk (legelterjedtebb a Die u 1 a f o y- és a Po tain- féle készülék). Csapolás után a nyílást steril vattával és ragtapasszal zárjuk.

Empyema esetén minél előbb műtét: előzetes bordaresectio után pleurotomia, azaz a pleura megnyitása. A sebbe draincsövet helyezünk a geny szabad lefolyásának biztosítására. Esetenként a Bülau-f. drainage is célravezet. Gyermekeknél és metapneumoniás empyemáknál egyszerű punctiós genvlebocsátás is sokszor segít.

összenövések, zsugorodások megelőzésére jó hatásúak módszeresen végzett tüdőgyakorlatok (mély légzés stb), természetesen az izzadmány felszívódása után.

2. Ilydrolliarax (mellvizkör).

Nem-gyulladásos eredetű folyadék (transsudatum) felhalmozódása a mellhártyaüregben. Rendesen szív- és vesebaj okozta általános vizc- nyősség részjelensége (ilyenkor mindig kétoldali). Ritkán okozza a ductus thoracicus vagy valamelyik mellűri véna összenyomatása.

Tünetei. Sem oldalszúrás, sem hőemelkedés nincs. A fizikális tünetek azonban nagyon hasonlók az exsudatuméhoz: tompulat, telelte gyengült úgy a légzés, mint a pectoral fremitus. V szomszédos szervek