Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
II. A légzőszervek betegségei
kahártvájába való behatolás helyén (tehát a fertőzés kapujában) sokszor semmiféle elváltozás nincs, ellenben a tájéki nyirokcsomók visszatartják a kórokozókat egyideig saját gümős megbetegedésük árán. Az elsajtosodó nyirokcsomókból aztán a nyirok- és véráramlás útján tovasodródó baciHúsok fertőzik meg a legközelebbi szerveket, vagy elárasztva a vért, esetleg az egész szervezetet (tbc miliaris). — Megjegyzendő. hogyha a kórokozók mennyisége, ill. virulentiája csekély és a szervezet megfelelő ellenállóképességgel bir, a fertőzés megakadhat úgy a kórokozók behatolása helyén, mint a nyirokcsomókban, vagv már az egyes szervekben is, anélkül, hogy a folyamat klinikai értelemben vett kórtünetek kifejlődéséig jutna. Ilyenkor a bacillusok okozta helyi szöveti elváltozások kötőszövctesen elhegesednek, eltokolódnak vagv elmeszesednek ugyan, de újabb gümős fertőzéssel szemben a szervezet visszaható képessége megváltozik Pirquet-f. allergia), éspedig túl- érzékeny lesz fgiimökóros anaphylaxia). Az allergiás állapotnak (ana- phylaxiának) alapja az a bizonyosfokú immunitás, mely a leküzdött fertőzés után a szervezetben visszamarad. Ez a rendszerint gyermekkorban szerzett immunitás, ha nem is védi meg a szervezetet későbbi fertőzésekkel szemben, de a betegséget igen sok esetben enyhébb, lassúbb. idültebb lefolyásúvá teszi. Ennek a hiánya (miután a gümőkórral szemben természetes immunitás nincs) magyarázza meg sok esetben a gümőkór súlyos és rohamos lefolyását (gyermekek és természetes állapotban élő vadnépek). A tuberculosis, mint fért. betegség (germinative) nem örökölhető. Az anya súlyos miliaris gümőkórja esetén a placentaris fertőzés előfordul ugyan, de ez gyakorlatilag alig jön számításba. Ennél sokkal fontosabb két másik tényező. Egyrészről az a körülmény, hogy a giimökóros szülőktől származó csecsemő a gümőkóros környezetben állandóan fertőződik (ez a tuberculosis családi jellegének magyarázata, viszont a familiaritás vezetett az öröklés téves felvételére is). Másrészről a dispositio. Itt is minden látszat ellenére, sokkal kisebb jelentőségű az öröklőit, mint a szerzett dispositio. Az öröklött dispositio külső megnyilvánulása az ú. n. habitus phthisicus, mely valószínűleg nem feltétele, hanem már következménye korai gümős fertőzésnek. Szerzett dispositiót teremtenek bizonyos kór- állapotok. mint kanyaró, szamárhurut, influenza, a légutak makacs hurutja, diabetes, azután megrögzött iszákosság. továbbá hivatással, foglalkozással járó ártalmak, mint porbelégzés, füst stb. A gümőbacillus kórbonctani lag kétféle hatást fejt ki a tüdőben. Az egvik a gümő, tuberculum, a másik a sajtos gyulladás. A gümő epitheloid- és óriássejtekből álló. szürkésszinü fertőző sarjadzás, melyet rendszerint Ivniphocvta-udvar szegélyez; vagy a tüdőhólyagcsák közti sövényekben vagv a hörgők falában fejlődik a bacihusok hatására, amely utóbbiak közvetlenül a nyálkahártyán át, vagy gümős hilusi nyirokcsomókból a nyirokkeringés közvetítésével jutnak a sövényekbe, ill. a hörgők falába. Az eredetileg mákszem-kölesnyi gümő lassan megnagyobbodik, majd elsajtosodik s az alveolusokba vagv hörgőkbe törve további részeit fertőzi a tüdőnek, fcjz «a folyamat rendszerint a tüdőcsúcs- ban kezdődik (u .n. tüdőcsúcshurul képében) s lassan, fokozatosan terjed lefelé. — A sajtos gyulladás tulajdonképpen savós-fibrines íz- zadmánv, mely levált hámsejtekkel keveredve teljesen kitölti az alveolu57 í
