Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

II. A légzőszervek betegségei

Tünetei. Halváriyság, cyanosis, dyspnoe. A beteg sokszor hörögve zihál (stertorosus légzés). Higanfolyó, habzó köpetet ürít, mely időn­ként szilvalészerű a hozzákeveredő vértől. — Tulajdonképpeni tóm pu­hít nincs, csak dobos köp. hang. Bőséges, kiterjedt közép- és kishólyagú szörtyzörejek hallhatók. A vizenyős folyadéktól a mellkas mintha forrna (nagyobb távolságra is hallható a szörtyögés). Fulladás által könnyen okozhat halált. Therapia. Cardiotonicumok (digitalis, még inkább a gyorsabban ható coffein, camphor). Venaesectio (400—500 ccm vér kibocsátása), hogy a szövetnedv az erekbe szivárogjon vissza. 11. Emphysema pulmonum (tüdőtágulat). A tüdőalveolusok levegő-okozta erős kitágulása, mely létrejöhet hirtelen (emphysema acutum, volumen pulmonum auctum vagy las­san, fokozatosan (e. chronicum genuinum ').*) — Heveny emphysema oka: minden állapot, mely hirtelen támadó erőltetett belégzéssel és nehezített kilégzéssel jár (vizbefúlás, testi megerőltetés, asthinás roham stb.). Nyom nélkül visszafejlődhetik, sokszor ismétlődve azonban ál­landósulhat a tüdő rugalmasságának elveszése miatt. — Idült emphy­sema oka: minden olyan állapot, mely a kilégzést tartósan nehezíti s ezáltal az alveolusok falára gyakorolt nyomást állandóan fokozza (sok köhögéssel járó idült bronchitis, sürü rohanni asthma, bizonyos fog­lalkozás, így üvegfúvás, sok éneklés, rézkürtölés stb.). Mint disponáló tényező általában bizonyos fontossággal bir a tüdő rugalmasságának veleszületett vagy szerzett gyengesége. Az idült tüdőtágulat vagy tüdőpuffadtság létrejöttében két té­nyező szerepel: a tüdő rugalmasságának elveszése és a tüdő szövetének sorvadása, pusztulása. Az alveolusok fala ugyanis a fokozott nyomás következtében először megvékonyodik, majd sorvad, hézagos lesz, át­lyukad, úgyhogy az eredetileg gombostűié jnyi léghólvagok (e. alveo­lare vesiculosum) idővel mindnagyobb légüregekké olvadnak össze (e. bullosum). Az elvékonyodó tüdősövényekben kinyújtott hajszálerek is megszükülnek s végül elzáródnak, ami annál nagyobb jelentőségű, mert ezáltal a tüdővérkeringés medre szükül s vérpangás áll be, ami viszont a jobb szívkamra munkáját fokozva, először hypertrophiát és dilatatiót, idővel pedig szívelégtelenséget von maga után. — A minden­kor észlelhető, többé-kevésbé súlyos légszomjnak, nehézlégzésnek oka egvrészt a légzőfelület kisebbedése (az alveolusok nyomásos sorvadása és a tüdőhajszálerek elzáródása miatt), másrészt az a körülmény, hogy az alveolusok, rugalmatlanságuk folytán, kilégzéskor nem tudnak kel­lően szűkülni, ami hiányossá teszi a légcserét. Emiatt előbb-utóbb légzéselégtelenségnek kellene bekövetkeznie, de ezt mindig a szívműkö­dés elégtelensége előzi meg. *) Mindkettő alveolaris emphysema, megkülönböztetésül az interstitialis tói, mely akkor jön létre, ha a tágult alveolusok megrepednek s a levegő a kötőszó veti sövényekbe jut, ahonnan kö- lesnvi hólyagok alakjában a pleura alatt többnyire a tüdő mellső széléig halói. Sérülésektől eltekintve, gyermekeknél fordul elő görcsös köhögés (bronchiolitis, pertussis) folytán. Különösebb jelentősége nincs. 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom