Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

II. A légzőszervek betegségei

Therapia. Fontos a megelőzés, ahol kifejlődése fenyeget. Ha már kifejlődött: a légzés javítása langyos fürdőkkel, hűvös lemosásokkal, mellkasi borogatásokkal. Egyébként a kezelés a genuin alakéval azonos irányelvek szerint történik. Az aspirátiós pneumoniával szemben tehetetlenek vagyunk.

8. Pneumonia chronica.

Olyankor fejlődik ki. ha a májasodás nem oldódásba és felszívódásba, hanem carnificatióba megy át. — Krisis nincs, a láz, továbbhúzódik, az összes fizikális lelek megmaradnak (tompulat, höríri légzés, csengő szörtvzörejek) . még akkor is, ha később a láz alászáll. Nehány hét múlva a lüdőzsugorodás tünetei mutatkoznak: a megtámadott mellkasfél renyhén követi a légzőmozgásokat, kisebb körfogatú lesz, a tüdőhatárok visszahúzódnak, a rekesz magasba tóiul, a szív a beteg oldal felé húzódik.

A fizikális tünetek az elpusztult tüdőterület felett állandóan megmaradnak.

Az idült tüdőgyulladást csaknem mindig pleuritis kiséri (innen a pleuritises dörzszörejek). A mellhártya megvastagszik, összenő, ami a carni ficati o (sár j szövet) kötőszövetes zsugorodásával együtt a szomszédos, vongált hörgők kitágulására (bronchiektasia) vezet a mellkasfél besüppedése mellett.

A láztalan, lezajlott id. pneumonia a megerőltetéseknél jelentkező csekély légszomjon kívül tünetmentes lehet. Veszélyessé csak a hörg- tágulatok szövődményei (bronchitis putrida stb.) és a zsugorodott tüdőben jelentkező vérpangás teheti, mely utóbbi, idővel a jobb szívkamra túltengésére és szívkifáradásra vezethet. A hörgtágulatok miatt állandó köhögés állhat fenn bűzös köpettél.

Therapia. Carnificatio kifejlődését nem lehet megakadályozni. Hörgtágulat, pangás megfelelően kezelendő.

4. Pneuinonokoniosisok.

Porbelégzés-okozta tüdőelváltozások, melyek főleg idült bronchi- tisben, később pedig interstitialis kötőszövetszaporodásban nyilvánulnak meg. A belehelt por a finom hörgőkbe és alveolusokba jut, innen felszívódik s a peribronchialis nyirokutakon át a hilus körüli nyirokcsomókba kerül, ahol idővel lágyulást idézhet elő, mely a hörgőkbe törhet. A porvándorlás egész útját kötőszövetburjánzás, majd zsugorodás jelzi.

Kopogtatással-hallgatódzással eltérés nem mutatható ki, hacsak idült hörghurut nincs (köhögés, kiterjedt szörtyzörejek, csekély légszomj).

A por milyensége szerint lehet: anthrakosis (szénpor), chalikosis (kőpor), siderosis (vaspor), cuprosis (rézpor) pulmonum. Mindezek a dohányporral együtt rendesen idült gyulladást okoznak, míg a műtrágyapor heveny gyulladást. — Igen gyakori szövődmény a lüdőgümő50