Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
II. A légzőszervek betegségei
légzéskitérése sokkal kisebb a rendesnél, egyszersmind inspiratiós puffadást mutat. A sejtes légzés hiányzik, sokszo'r búgás és sipolás hallható. A másik tüdőben vicariáló emphysema fejlődik. Idegen testek folytán gyakran lobularis pneumonia és gangraena jön létre. — Elkülönítő kórisme: laryngostenosisnál a fej hátraszegett, a larynx respiratiósan (e- és felfelé mozog; tracheo- és bronchostenosisnál a fej előrehajlott s a larynx respiratiósan nem mozdul el. Therapia: lehetőleg oki legyen (sebészi). Fulladás veszélye esetén tracheotomia. Heges szűkületek alkalmával dilatatio (Schroetter, Thost slb. szerint). HL A tüdő betegségei. 1. Pneumonia erouposa (s. fibrinosa s. genuina). Fertőző megbetegedés, melynek főokozója a diplococcus pneumoniae (Fränkel-f. pneumococcus). Jóval ritkábban (körülbelül 8 10 %-ban) a Friedländer-f. .pneumobacillus és streptococcus mucosus. Mindé kórokozók gyakran találhatók egészséges ember orr-garat-nyálka- hártyáján is. Mellkasi zúzódások, erős testi legyöngiilés és különösen meghűlés elősegítik a tüdőgyulladás kifejlődését. A betegség kiállása bizonyos készséget hagy hátra újabb tüdőgyulladásra. Fiatalabb és közepes életkorban a leggyakoribb. — Rendszerint csak az egyik tüdőt ( pn. lobaris vagy ennek egy összefüggő szakaszát illeti (míg a bronchopneumonia több különálló, kicsiny gócban lép fel). Az alsó lebenyekben s jobb középsőben gyakoribb, mint a felsőkben. A betegség jellegzetes lefolyású, 7—11 napig tart s kórbonctanilag és klinikáikig 3 időszakra osztható fel: 1. A gyulladásos vizenyő szaka: a tüdő vérdús, légszegény, az alveolusokban sok a savó, vörösvérsejt, levált hámsejt; fibrin még csak nyomokban van. —- Kopogtatás: eleinte rendes, később dobos köp. hang (mert az ellazult tüdőhólyagcsákban a levegő már nem áll feszülés alatt) és csekély tompulat. Hallgatódzás: finom belégzési sercegés (crepitatio indux: számos, kishólyagú, nedves, csengő szörtyzörej bclégzéskor). A beteg mellkasiéi légzésben kissé visszamarad. Ez a szak 2—3 napig tart. 2. A májasodás (hepatisatio) szaka: a tüdő az izzadmány megakadása (fibrin) miatt merev, törékeny, mint a máj. Teljesen lég- telen. Eleinte vörös (hep. rubra), később szürkés-vörös (h. griseo-rubra), majd, ha a vér még jobban kiszorul szürke (h. grisea), minthogy a tüdő alapszíne lép előtérbe. —- Kopogtatás: a köp. hang tompa (mert a beteg tüdő légtelen), de kissé dobos színezetű, különösen erősebb kopogtatásnál. Hallgatódzás: hangos hörgi légzés, szörtyzörejek hiányoznak. vagy csak a tompulat szélén hallhatók (csengő jellegűek). Ha a beteg beszél, bronchophonia észlelhető. A pectoralfremitus erősödött. mert a beszűrődött tüdőszövet jó hangvezető. Ez a szak 4— 6 napi tartamú. 3. Az oldódás, felszívódás (resolutio szaka: a szürke májasodás számos fehérvérsejt bevándorlásával fokozatosan sárgába olvad at (h. flava). A fehérvérsejtek enzymjeik révén feloldják a fibrint, mely azután a nyirokerek útján felszívódik, úgyhogy az alveolusok lassan újból megtelnek levegővel. — Kopogtatás: a tompult köp. hang foko47 ■fl
