Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
II. A légzőszervek betegségei
közi ; az alsó lelelé tart s a tüdő alsó szélét a bimbóvonalban éri tel {középső és alsó lebeny közt). Baloldalt csak alsó és felső lebeny van, határvonaluk hátul á 4. hátcsigolya magasságában kezdődik sál. mamillaris és 6. borda kereszteződésében végződik. Kóros viszonyok közt a tüdő alsó határa lejebb száll (emphysema, asthma) vagy a rendesnél magasabban áll (hasűri folyadék, gáz, daganat, továbbá terhesség alkalmával). Az alsó szél légzéskiterjedése csökken emphysema, pangásos tüdő és kezdődő pleuritis esetén, míg a thorax és tüdő összenövésekor teljesen hiányzik. 2. Topographikns kopogtatással meghatározzuk a Krönig-teret és a tavernákat. a) A Krönig-tér a tüdőcsúcs vetülete a mellkas falára. Legkeskenyebb része az isthmus (norm. 5—6 cm széles) a m. trapezius élén, ahonnan előre is, hátra is szélesedik. Határai: medialisan elől az isthmus med. szélétől a sternoclav. Ízülethez, hátul pedig a 3. nyakcsigolyához haladó vonal; laterálisán elől az isthmus lat. szélétől a clavicula, hátul pedig a spina scapulae középső és külső harmadának határához húzott vonal. A Krönig-térre normálisán jellemző, hogy symmetriás, élesen határolt hangterület, határvonalai a kopogtatás erősségével nem változnak. Kóros körülmények közt nem symmetriás (tágult, szűkült vagy eltűnt), határai nem élesek s a kopogtatás erősségével változhatnak (a tüdőcsúcs zsugorodó folyamataira, elsősorban gümőkórra mutat). .. A K r ö n i g-t eret majdnem merőlegesen tartott e r'ő- sen rányomott ujjal, gyengén keil kopogtatni. A belső halár megállapítása céljából a nyak, a külsőéből pedig a váll tompa kopogtatásé területéből indulunk ki éspedig három-három irányban. Először a trapezius élén kifelé, majd ferdén hátra kifelé, utána a váll tompa területéből a trap, élén befelé, majd ferdén hátra befelé s végül mellől a nyak, ill. váll tompa területeiből ugyanilyen irányokban. Azt a pontot, ahol az első éles, nem-dobos köp. hangot kapjuk, megjelöljük s a végén a 3 belső és 3 külső pontot összekötjük egy-egy vonallal. E kél vonalon belül foglal helyet a Krönig-tér. A jobb- és baloldali Krönig- teret aztán összehasonlítjuk ugv a symmetriát, mint a hangminőséget illetőleg. b) A cavernák éles, dohos hangot adnak (a fizikális caverna- tünetek összefoglalását illetően 1. a Tüdővész-t). IV. A mellkas hallgafódzósa (auscultatio thoracis).* A tüdő hallgatód zása. A légzés okozta hangjelenségeket felosztjuk alaplégzésre és járulékos vagy mellékzörejekre. Először mindig az alaplégzést határozzuk meg s csak azután az esetleges mellékzörejeket. Az alaplégzés kétféle: 1. sejtes és 2. hörgi légzés. 1. Sejtes légzés csak légző, tehát ép tüdőszövet felett hallható (f-re beállított szájjal lélegezve utánozható). Rendszerint csak belégzés idején hallani, kilégzéskor nem vagy alig. Oka levegőáramlás az alveo- lusokban. Erőssége (anélkül .hogy jellege megváltoznék) a légzés mélységével fokozódik és fordítva. Ezért van az, hogy a sejtes légzés azonnal gyengül, mihelyt a tüdő elveszti azt a képességét, hogy kellően ') Feltalálója a francia Lacnnec, 181 íf
