Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

VIII. Az idegrendszer betegségei

kéznek a roham kezdete óta törté itekről (amnesia), esik fejfájást éreznek, bágyadtak és lehangoltak. 2. Kis epilepsiás roham (szemben az előbbi e. maiorral, e. mi­nőm ak is hívják). A nagy rohamnak csak részjelenségeit mutatja, így pillanatos szédülés, ájulás, esetleg öntudatlanság (ú. n. abscence), de görcsös jelenségek ritkák. Kórjelző értéke ugyanolyan, mint a nagy rohamé. A rohamra nézve itt is teljes az amnesia. 3. Epilepsiús aecjuivalensek (epilepsia larvata). Időnkénti roha­mokban jelentkező lelki zavartság és ködös állapot, melyben a betegek téves eszmék (ijesztő hallucin itiók, mániás izgalom) hatása alatt kü­lönben képtelen cselekedeteket visznek végbe (céltalanul elkóborolnak, lopnak, gyújtogatnak, sőt gyilkolnak is, ami törvényszéki orvosi szem­pontból igen fontos). A roham idejére ugyancsak amnesia áll fenn. E jelenségek epilepsiás eredete mellett szól az a tény, hogy igen gyak­ran jellegzetes epilepsiás rohamokkal váltakoznak. Az epilepsia már gyermekkorban jelentkezhetik, többnyire azon­ban a serdülés idején (tehát a második évtizedben). A 30. éven túl ritkán kezdődik. Rendszerint élethossziglan tart. — A rohamok gya­korisága változó, rendszerint többhetenként vagy — hónaponként ismét­lődnek, néha 10—15 esztendő is elmúlhatik egy-egy újabb rohamig, máskor alig néhány nap. A rohamok sűrű halmozódása esetén ú. n. status epilepticus fejlődik ki (sűrűn cgymástkövető görcsrohamok ma­gas lázzal, amelyeket folytonos coma kapcsol össze); ez az állapot- na­pokig tarthat s tüdővizenyő által halálra vezethet. — A rohamok egyes betegeknél csak nappal (e. diurnia), másoknál csak éjjel (e. nocturna) jelentkeznek, gyakran függetlenek a napszaktól. Az éjjeli roham hosszú ideig rejtve maradhat az amnesia miatt. A genuin epilepsia kórisméjénél az elkülönítés szempontjából fontos: 1. J acksso n-f éle e p i 1 e p s i a (oka a mozgató kéregmező in­gerlése heg, idegenlest. csontszilánk, vérzés, daganat stb. által). A tonu- sos-clonusos görcs mindig körülirt izomterületen (monospasmus alakjában kezdődik (hüvelykujj, arc stb.) a kéreg körülírt ingerületének megfelelően, csak ha (ami gyakori) az ingerület átterjed a szomszédos mozgató kéregközpontokra, ill. a comissura pályák közvetítésével a túloldali elülső központi tekervényre, csatlakozik fokozatosan a mono- spasmushoz az egyik testfél, ill. az egész test izmainak görcse. Utóbbi esetben az öntudat is elvész. különben nem. Gyakran sensoros aura előzi meg (a hátsó közp. tekervény ingerülete). A kezdeti jellegzetes monospasmus helyéből a körülírt kéregmegbetegedés helyére következ­tethetünk (topikai diagnosis). A görcs csak rövid ideig szokott tartani 1—2 perc) s utána a görcsben résztvett izmok átmeneti gyengesége vagy bénulása marad vissza. Ha a bénulás állandósul, úgy ez arra vall, hogy a megfelelő kéregmező a kezdeti ingerület után lassan roncsolás­nak esett áldozatul. — Therapia. Pontos localisatio esetén műtét, különben 1. a valódi epilepsia kezelését. 2. H y s t c r i á s roham: az eszmélet nem vész el, a pupillák rendesen reagálnak, a mozdulatok hajigálók. mesterkéltek, a beteg nem vágódik el, hanem óvatosan esik össze, hogy meg ne sérüljön, nyelv­harapás nincs, önkéntelen vizelet- és székletürités hiányzik; a roham i-1 óráig is eltart, hypnosissal vagy más suggestiós eljárásokkal ki lehet váltani és meg lehet szüntetni. A roham alatt gyakori a görcsös kiabálás, nevetés, sírás és hirtelen öneszmélés. Utána sokszor hemian­161 243

Next

/
Oldalképek
Tartalom