Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
VIII. Az idegrendszer betegségei
Kórszármazás szempontjából megkülönböztetünk genuin {con síi- tutionalis) _és_symptomás_(conditionulis) epilepsiát. ~ T üneti epilepsiát, helyesebben epileptoid tüneteket találunk, az agy igen sok gócos meg b e t e ge dósé n e 1 (daganat vérzés, heg, gumma, csontszilánk stb.), ha a kéreg ennek következtében erőművileg ingerül Jackson- v agy kéregepilcpsia . azután d i 1 f u z a g y b á n t a 1 m a k n á I (paralysis progressiva, sclerosis multiplex, agyatheromatosis. hydrocephalus stb.) és agy mérgezéseknél (uraemia, idült alkoholmérgezés, ólommérgezés stb.;. — Reflexé p f- I e p s i a az a ritka jelenség, amikor környéki (orr, fül, ideg- betegségek reflexu Ion váltanak ki rohamokat (valószínűleg csak az agv veleszületett görcskészsége esetén jönnek létre). A genuin vagy idiopathiás vagy valódi epilepsia kóroktanában legfontosabb előkészítő tényező az öröklés, a neuropathiás terheltség. Kiváltó okok gyanánt szerepelnek heves kedélyi felindulás (hirtelen bánat, öröm stb.), traumák, fért. betegségek stb. — Kórbonctani alapja bizonytalan (az esetek egy részében az ammonszarv, gyrus hippocampi megbetegedését, az agykéreg kiterjedt és göbös gliosisát, újabban pedig a nagyagyféltekék széli gliosisát találták, Alzheimer), amiért is egyelőre a neurosisok, illetőleg psvehoneurosisok csoportjába soroljuk, minthogy az eseteknek kb. 3/4 részében idővel szellemi visszafejlődés, lelki degeneratio (önzés, alkoholintolerantia stb.), sőt teljes el- butulás jön létre. De a szellemi működés teljesen rendes is maradhat (Caesar, Mohammed, Rousseau, Napoleon). Az epilepsia következő alakokban jelentkezhetik: 1. Nagy epilepsias roham (eszméletvesztés és görcsök), amely váratlanul köszönthet be, de sokszor ú. n. aura vezeti be. Az aura lehet psychikus (kábulat, félelemérzés), sensoros (fényérzés, szikralátás, szin-. hang-, íz-, szagérzés), sensibilis (fájdalmak, paraesthesiák, hideg lehelet [=aura] érzése a börön), ritkábban motoros (egyes izmokban tu- nusos-clonusos görcsök; a szervi, v. tüneti epilepsiánál sokkal gyakoribbak) és végül vasomotoros (elhalványodás, kipirulás, borzongás). Maga a roham hirtelen öntudatvesztéssel jár, amikor is a beteg teljes hosszában elvágódik (sérülések, hegeg a koponyán). Gyakori ilyenkor az üvöltésszerű kiáltás (clamor epilepticus). Egyidejűleg tónusos görcsbe esik a testizomzat (a fej hátrafeszül, a fogak egymásra szorulnak, a törzs opisthotonusba görbül, a végtagok mereven kinyúlnak, a hüvelykujj a tenyérbe, a kéz ökölbe szorul, a légzőizmok görcse folytán a halvány arc hamarosan szederjes szint ölt, a nyaki gyűjtőerek kidagadnak, arcon, kötőhártyán bőrvérzések). Ez az állapot 1/4—1/2 percig tart, mire az izmok clonusos görcse, azaz rángások következnek (az arc, a törzs, a végtagok hevesen vonaglanak, a szemgolyó rángatódzik. a beteg nyelvét görcsösen hol kiölti, hol behúzza, közben véresre harapja, szája habzik). A pupilla kezdő szűkülés után a roham alatt tág, fényre nem reagál, a bőrreflexek hiányzanak, az inreflexek rendesek, kissé fokozottak vagy csökkentek. Gyakori az önkéntelen vizelet és székletürítés. A zuhanás vagy görcsös vonaglás folytán vállizületi ficam is létrejöhet. A clonusos szak 2—3 perc után fölenged s helyet ad a postepilepsiás cománcik (a beteg eszméletlen marad), mely mély álomba megy át. Felébredés után a betegek semmire sem emlé242
