Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
I. Fertőző betegségek
szoba. Folyékony étrend. Trismus esetén tápcsőre. Belsőleg nagy adagokban morphin, cbloral-hydrat (4- 8 g. naponta). 11. Erysipelas (orbánc). Kórokozó: streptococcus pyogenes (külön orbán cstreptococcus nincs). Az orbánc a bőr és ritkábban a nyálkahártya nyírokréseiben terjedő gyulladás. Többnyire exogen úton jön létre, különös gyakorisággal az orrnyílás és ajak körüli apró horzsolásokból, sebekből, újszülötteknél pedig a köldöksebből. Aránytalanul ritkábban lympho- gen úton. Lappangás ideje: 1—3 nap. Különös sajátsága az Orbánénak, hogy sokszor évente megismétlődik, úgyhogy van ember, aki 10—15-ször átesett pl. arcorbáncon. Tünetek. Rázóhideg és állandó magas láz (40—41°), de lehet re- és intermittáló is. Meningitis-szerű általános tünetek (kínzó főfájás, delirium stb.), amelyek valószínűleg toxinhatáson alapszanak. —- A fertőzés helyén a bőr piros, forró, fájdalmas, fénylő, kissé duzzadt, eles ívben határolt. Ahol a bőr az alappal erősebben összefügg, a folyamat meg szokott állapodni (állvonal, hajasfejbőr, tenyér, talp stb.) Ritkábban megtörténik, hogy nagyobb területeken vándorol 'égig (erysipelas migrans). A vérben hyperleukocytosis (17.000—18.000). Az elváltozás szerint van: erysipelas erythematosum (a bőr duzzadt, piros), bullosum (nem-genyes hólyagok), pustulosum (genyes hólyagok), phlegmon o s u m (tovaterjedő genyedés), necr o- t i c u m s. gangraenosum (elhalás). . A megtámadott területek 4—5 nap alatt gyógyulnak általában. Kórjóslata nem rossz. Mortalitas 6-8 o/0 (Meningitis). Therapia. Heteroproteintherapia: Különösen tejinjectiók (10 ccm frissen felforralt tej intramuscularisan). —■ Helyileg bezsírozás (ol. camphoratummal), borogatás. A folyamat tovaterjedése néha megakadályozható a beteg bőrterület körülecsetelésével (jódtinctura, lapis- oldat) vagy ragtapaszolásával. 20 o/o-os ichthyolkenőcs jó a bőrre. Egyébként ágynyugalom és a keringésszervek ellenőrzése. 12. Meningitis cerebrospinalis epidemica (járványos tarkómerevség). Kórokozó: meningococus intracellularis Weichselbaum). Gram-neg. diplococcus. Legjobban emberi vérsavót tartalmazó táptalajon (vér- és ascitesagaron) tenyészik. Gonococcustól való elkülönítésére esetleg agglutinabo szükséges. Túlnyomórészt a sejtekben logla! helyei (intracellularisan). A fertőzés kapuja az orr- és szájüregben van, ahol is kórokozók a tonsillán és garatmandulán keresztül a nyirokpályák közvetítésével jutnák az agyhártyára. Maga a betegség az agy és gerincagy lágy burkainak specificus gennves gyulladása (leptomeningitis), melyhez hasonlót ritkán a pneumococcus is okozhat. Terjedésében nagy szerepe van a lisztátalanságnak. tömeges együttlakásnak és a coccus-gazdáknak, akik. bár maguk egészségesek, orr- és garalürükben mégis számos meningococcust rejtegetne!; 1?
