Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
VI. A vese betegségei
(azaz hypohaluriás vesebántalmak) esetén jönnek létre. Keletkezésükben valószinűleg nemcsak a vese konynasókiválasztó képességének csökkenése játszik közre mint renalis tényező, hanem extrarenalis tényezők is (a vesebaj következtében csökken a hajszálerek felszívó és fokozódik az áteresztő képessége). A vérben és szövetnedvekben felhalmozódó konyhasó (minthogy egyetlen elektrolyt nem diffundál a sejthártyán át) vizet von el a sejtekből mindaddig, amíg az osmosisos nyomáskülönbség ki nem egyenlítődik. Az így megszaporodó szövetnedv a kötőszöveti résekben (anasarka, oedema), később jjedig a testüregekben is felgyűlik (ascites, hydro- thorax stb.). A vesebajos (renalis) vizenyők rendszerint az arcon jelentkeznek először (az arc halvány, duzzadt, a szemhéj püffedt) s úgy terjednek a törzsre és végtagokra. Ezzel szemben a szívbajos (cardialis) vizenyők a nehézkedést követik, tehát az alsó végtagokon (éspedig a bokák körül) vagy fekvésnél a kereszttájon mutatkoznak először. A portalis hydrops hasvízkór alakjában lép fel. — A vesebajos vizenyők lokalizációja és erőssége gyakran feltűnő gyorsan változik. 3. Haematuria. Ha véres a vizelet, mindig el kell dönteni, hogy haematuria vagy haemoglobinuria van-e jelen. — Haematuria: a vizelet húsié-színtől vérvörösig változik; górcsővileg számos ép vörösvérsejtet látni. — Haemoglobinuria: a vizelet vörösbarna, esetleg feketeszínű; górcsővileg apró haemoglobinszemcsék láthatók, ellenben vörösvérsejtek (éspedig kilúgozott árnyéktestecskék) csak akkor, ha a haemoglobinuria másodlagos, ami tulajdonképpen haematuria, csakhogy a vizelet véletlen hypotoniája folytán a vörös vérsejtekből kioldódott a haemoglobin. Ilyenkor sobasincs haemoglobinaemia (azaz haemolysis a vérben), mely pedig az elsődleges haemoglobinuriának mindenkori feltétele, akár vérsejloldó mérgek (chlorkalium, anilinszármazékok, mycetismus [gombamérgezés]), akár malária tropica kapcsán lép fel chinin hatására (bchwarzwasserfieber), akár pedig paroxysmalis haemoglobinuria képében.*) Haematuria a vesegyulladások közül többnyire az érgomolyok megbetegedése (glomerulo-nephritis) esetén fordul elő. Véres vizelet ürítésekor (még akkor is, ha csak chemiai, mikroskopos vagy spektro- skopos vizsgálattal kimutatható nyomokban jelentkezik) elsősorban vesevérzésre kell gondolnunk. Egyéb okok: vesedaganatok (a vérzés nagyobb, nem fájdalmas), vesegümökór (a vérzés csekély s ugyancsak nem fájdalmas), vesekövek (időnként nagyobbfokú vérzés, igen fájdalmas), vesemedence-gyulladás (a vérsejtek mellett igen sok a geny- sejt; csak a betegség kezdetén okoz vérzést), húgyhólyaggyulladás, -daganat, -kő (hólyagfájdalom és vizelési panaszok) s végül húgycsö*) A paroxysmalis haemoglobi nu r i a (oka valószínűleg syphilis) tünetei: időnként rázóhideg és láz kíséretében fellépő 1-—2 napos haemoglobinuria, mely nedves hideg behatására (fürdő, átázás) rohamszerűen jelentkezik. Lényege: a betegek vérében rohammentes időben is egy haemolytikus amboceptor van, mely azonban csak hidegben tud a vérsejtekhez kötődni; ha ez megtörténik, ijgy a felmelegedes- kor a vérben mindenkor jelenlévő complement hatására a vörös versejtek feloldódnak. 173 i
