Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
V. Az emésztőszervek betegségei
tósan megnagyobbodik, tapintásra tömött, szívós, eleinte érzékeny is, Nagyfokú ikterus fejlődik s a Hanot-féle cirrhosistól eltérően, acholiás széklet. Léptumor és ascites nincs. — Therapia: az alapbántalom kezelése. 6. Atrophia acuta hepatis flava (hév. sárga májsorvadás). Kóroktan. Előfordul primaeren főleg fiatalabb nőknél terhesség alkalmával, secundaeren pedig súlyos fertőzések (typhus, sepsis, pneumonia, lues), heveny phosphormérgezés és ritkán máj cirrhosis kapcsán. Kórbonctanilag jellemző, hogy a másejtekben eleinte zavaros duzzadás és zsiros infiltratio van, minek következtében az egyidejű ikterus miatt a máj okkersárga. Később a májsejtek zsiros degeneratio folytán tömegesen szétesnek, felszívódnak s helyükön kötőszövetből és vérerekből álló vörös szigetek maradnak vissza (atrophia h. rubra). A máj i/g-ára is megkisebbedik, szélei élesek, tokja ráncos, állománya petyhüdt. Egyéb szervekben is észlelhetők a zsírdegeneratio jelei. Tünetek: 1. stádiumban: gyomorbéltünetek (étvágytalanság, émelygés, hányinger), májtáji fájdalmak, esetleg enyhe láz, a 2—3. napon ikterus. A máj ilyenkor még rendes nagyságú, sőt kissé nagyobb is, csakhamar azonban rohamosan kisebbedik, úgyhogy a májtompulat el is tűnhetik. Rohamos lefolyás esetén a májmegkisebbedés kifejlődésére nincs is idő. Ebben a 2. stádiumban súlyos ideges tünetek uralkodnak (főfájás, nyugtalanság, öntudatzavar, majd nehány nap múlva coma és halál). Ezenkívül bőr-, nyálkahártya-, genitalis-vérzések, vérhányás, véres széklet. A vizeletben a hugvany erősen megfogy, helyette a hugyanyképződés közbenső termékei (ammóniák, leucin, tyrosin) jelennek meg (májinsufficientia). Az ideges tünetek magyarázata ma még vitás. Legvalószínűbbnek látszik Frerich feltevése, mely szerint a kérdéses tünetek oka az a körülmény, hogy a pusztuló májparenchyma miatt tökéletlen és hiányos májfunctio folytán különböző mérges anyagcseretermékek (epealkatrészek. nitrogéntartalmú hugvany alkatrészek slb.) özönlenek szét a szervezetben (autóin toxicatio hepatica). Ezt az egész állapotot acholiának, helyesebben cholaemiának, ill. hepatar- g i á n a k nevezzük, amely nemcsak hév. sárga májsorvadásnál, hanem minden idősült epepangással járó megbetegedésnél előfordulhat. Az atrophia hep. flava halálos betegség, mely rövid időn (4—14 napon) belül zajlik le. A 2. stádiuma rendesen csak 2—4 napig tart. — Gyakorlatilag fontos a heveny phosphormérgezéstöl való megkülönböztetése, mely tekintetben fontos a következő (Strümpell): 1. Hév. májsorvadásra jellemző: korai és nagyfokú sárgaság, eleinte kissé nagyobb, később alig tapintható máj (nem mindig fájdalmas), deliriumos zavartság, gyakran láz, vizeletben leucin, tyrosin s végül lépduzzanat. — 2. Hév. pliosphormérgezésre jellemző: késői és néha egészen kisfoki! sárgaság, mindvégig nagy és igen fájdalmas májduzzanat, láz ritkán van, nincs öntudatzavar, nincs a vizeletben leucin, tyrosin és végül nincs lépduzzanat. Therapia. Kilátástalan. Szokásosak: calomel (hashajtók általában), béldesinficiensek (resorcin, salol naponta 3-szor 0.5 g), diureticumok. Ideges tünetek ellen langyos fürdők és narkotikumok. 164
