Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
V. Az emésztőszervek betegségei
különbözőbb diagnosztikai tévedésekre adnak alkalmat (cardialgia,vese- kökólika, appendicitis, crisis gastrica és leggyakrabban ulcus ventriculi és duodeni, mely utóbbiakkal szemben sokszor döntő a röntgen). Az epekőkólikás-roham. Rendesen hirtelen kezdődő igen heves fájdalom a jobb bordaív alatt, ill. a jobb hypochondriumban, mely az epigastriumba, a jobb vállba és a hátba sugárzik ki. Ezenkívül felböfögés, rosszullét, hányás; a pulzus többnyire kicsiny és szapora; a hasfal feszes. Ha a kő az epehólyagban vagy a d. cysticusban van, úgy az epehólyag tájéka nyomásérzékeny, néha tumor alakjában tapintható; ikterus ritka, ha azonban a d. choledochusban reked meg, akkor a köv. napon már sárgaság és májnagyobbodás mutatkozik. A tisztán mechanikai epekőkólika-roham nem jár lázzal. Ha láz van, úgy az fertőző folyamatra (cholecystitis, cholangitis) vall. A rohamnak úgy tartama (i/2óra—nehány nap), mint gyakorisága változik. A roham igen sok esetben úgy jön létre, hogy a kő valamilyen okból (többnyire az epehólyag izomzatúnak összehúzódása által) megmozdul és vándorolni kezd. Ha nagyobb, úgy két eset lehetséges: 1. A vezetékek sima izomzata fokról-fokra tovább nyomja a bél felé, sőt magába a bélbe is (ú. n. eredményes roham). 2. A vezetékek izomzata görcsösen összehúzódik a kő körül, mely nem mozdul sem előre, sem hátra (ú. n. eredménytelen roham). Ha a kő a d. cysticusban szorul meg, úgy hydrops (esetleg empyema) vesicae felleae, ha a d. choledochusban, úgy chron. icterus jön létre, melyből végezetül másodlagos cirrhosis biliaris hepatis fejlődhetik. Az epekő bárhol legyen is, környezetére nem közömbös, mert ingerlő hatásánál fogva gyulladást s ennék következtében összenövéseket (esetleg hosszas genyedéseket) hozhat létre, másrészt meg nyomásos elhalást, ill. átfúródást (leginkább a duodenumba, ritkábban a colonba, hasíírbe, v. portae-ba). Az összenövések azért fontosak, mert kifejezett epekő- rohamok hiánya esetén, ezek okozzák azokat a bizonytalanul lokalizálódó fájdalmakat, amelyekkel cholelithiasis alkalmával sűrűn találkozni. A cholelithiasisszal kapcsolatban később igen gyakran (ca 40 o/o-ban) carcinoma*) lép föl (valószínűleg a kő-okozta állandó inger folytán). Therapia. 1. Rohamközti időben, azaz a roham megelőzése céljából: terpentin, natr. salicyl., l)urand-féle szer (2 : 3 terpentin-aether 2—3-szor napj. 20—30 csepp) nem sokat érnek. Megkisérelhető a bilagit (napj. 3—5 tabl.). Igen hasznos sokszor az olajkára {az epeáram megindítása miatt) az első két napon reggel 2—2 evök.-nyi ol. ricini, este egy jx>hár keserűvíz: ugyané napokon reggel-este i/2—V2 mn novatropin (az epeutakban levő spasmusok megszüntetésére). A 3. és 4. napon (kizárólagos feketekávé, tea, cognac, húsleves mellett) reggel éhgyomorra egy órán belül 400—400 g ol. olivarum. Szükség esetén duodenalis szondán át is beadható az olaj, ha hányinger lehetetlenné tenné bevételét, esetleg 100 ccm 10<>/o-os peptonoldatoí adunk szondán át s *) A primaer epehólyagrák számos áttételt szokott képezni a májban. Rendesen a hólyag nyakában kezdődik (zsugorodás által hydrops vesicae felleae-t okoz). Ritka esetekben a rákokozta epehólyag-zsugorodás a máj szélén mint tömött resistentia tapintható. Ha az epevezetékekre terjed, ikterust okozhat, a papilla duodenalis összenyomása által panereas-functio-kiesést. — Az epehólyag rákja secundaer alakban tnáj-. gyomor-, pancreas- és bélrák kapcsán fordul elő. — Therapia: nihil, mert inoperabilis. 160
