Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

I. Fertőző betegségek

tetünek, poloskának^ Afrikában az ornith odorus moubata nevű kullancs terjeszti vérszívás közben emberről-emberrc (R. Koch). Szövődményei ritkák: pneumonia, nephr. haemorrh. és súlyos szemgyulladás (iritis stb.). Kór jóslata kedvező. — Therapia. Neosalvarsan (0.3 g subcutan vagy intravénásán). Terjesztés megakadályozása végett alapos féretj- irtás. 4. Dysenteria (vérhas). Kórokozó: bacillus dysenteria (Shiga-Kruse) és a p s e u d o d y s e n t e r i a-b a c i 11 u s különböző válfajai (Flexner-, Strong- tele és az Y). Ez utóbbiak oldódó toxint nem termelnek, amiért is kórokozó hatásuk jóval enyhébb, mint a Shiga-Kruse-féle hacillusnak. — A trópusi dysenteria, melynek okozója az amoeba hystolitic a, egészben véve inkább idősúlt vastagbélgyulladás alakjában folyik le, melynek során gyakran jönnek létre májtályogok. A betegség dysenteriás bélsárral történő szennyezés útján fertőz. Lappangásideje 2—7 nap (az amoebás dvsenteriáé 20 24 nap). Tünetek. Emésztészavarral, mérsékelt hasmenéssel kezdődik. A has­menés csakhamar olyan mérvet ölt, hogy a beteg naponta igen fáj­dalmas tenesmus kíséretében 10- 20 60, sőt még többször székel. Láz, esetleg hányás is előveheti. A széklet eleinte bár híg. de bélsár- szerű még, később savós-nyálkás, szennyes, apró véres és elhalt szövet- cafatokkal tarkáit. Nem bűzös, hanem spermaszagú, ami igen jel­lemző. Sok bacillust tartalmaz (vérben és szövetekben bacillus nem talál­ható). A has nem puffadt, de tapintásra a colon hosszában fájdalmas, tekintve, hogy a dysenteria álhúrtyás gyulladása a vastagbélben székel. A nyelv száraz, piszkosan bevont. A betegek nagyon leromlanak, nem­csak a szünetnélküli hasmenések, hanem a fertőzés okozta általános hatás következtében is. A hőemelkedés nem szabályos, néha teljesen hiányzik ,máskor remissiókkal 40° C-t is elér. Rendes kimenetele 2—3 hét múlva gyógyulás (haláleset ritka). Előfordul az is, hogy a bántalom idősül és hónapokon, sőt éveken át elhúzódik chron. vastagbélbántalom tüneteivel, amikor is étrendi hibákra, megfázásokra a betegség újból és újból fellángol (híg véres széklet, tenesmus) s végül cachexiára vezethet. Szövődményei: néha a nagyobb ízületek megduzzadása és igen ritkán máj tályogok (akár a rosszindulatú trópusi dysenteriáiiál) vagy peritonitis perforativa. — Ha az álhártyás folyamat fekélvképző­désre vezetett volt, úgy később heges bélstenosis jöhet létre. — A toxin- hatás következtében (neuritises és myelitises) bénulások maradhatnak vissza. Therapia. Először alapos bélkiürítés (calomel 1/3—1/2 g, ol. ricini, rheuminfusum 10.0:100.0), csak azután adstringensek (tannin és készítményei, bismuth) és antiparasitás szerek (salol, naphtol, re­sorcin). — Igen jók a magas bélbeöntések (1/2—T 1 y20/o-os tannin-, V20/00 protargol-oldattal vagy akár langyos kútvizzel). — A végbelet minden székelés után jó lemosni, leszárítani és beolajozni. — Bélkolika, tenesmus esetén fájdalomcsillapítók (opium, morphin, belladonna- kúpok). Folyékony diaeta: nyákleves, húsleves, cacao tejjel, később bouillon 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom