Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogszú (caries dentis) - Makroszkópos jelenségek
78 A fogszú (caries dentis). die Lücke. II. Zerstörung der Randschichte der Schmelzprismen. Im Schnitte erscheint die Demarkationslinie heller. Mikroorganismen (Kokken) liegen zunächst nur in den Partien, welche am reichsten an organischer Substanz sind. III. Die Schmelzprismen sind erfüllt von Kokken. 16. Diejenigen Partien des Schmelzes, welche am wenigsten verkalkt sind und am meisten organische Substanz besitzen, werden zu allererst von den Mikroorganismus destruiert. Dieser Vorgang zeigt die Grade umgekehrte Reihenfolge der Erscheinungen, welche bei Säurewirkung auf Schmelzschliffe unter dem Mikroskop beobachtet werden. 18. Das typische Einwachsen der Mikroorganismen in den Zahnschmelz an den Stellen reichlichster Ansam- lung organischer Substanz spricht gegen die Anschauung Miller’s und anderer, nach welcher die Säurewirkung allein Schmelzkaries bedingt. 19. Wie bei der Karies des Schmelzes wachsen auch bei der Karies des Zahnbeines die Mikroorganismen zunächst an den am wenigsten verkalkten und an organischer Substanz reichsten Partien des Gewebes ein. 20. Im kariösen Zahnschmelze finden sich nur Kokken (Streptomykose) im kariösen Zahnbein auch Stäbchenbakterien in den tiefsten Schichten des erkrankten Gewebes (Mischinfektion). 21. Aus der Art und Weise der Lagerung der Bakterien im Gewebe kann man schliessen, dass die Mikroorganismen im Gewehe selbst, mindestens zum Teile die Bedingungen für ihre Existenz vorfinden. 22. Die Karies ist eine parasitärer Prozess und wird durch tierische und pflanzliche Protisten erregt. 23. Harmonisch gebauter Zahnschmelz und nicht möglichst kalkhaltiger ist der beste Schutz gegen Zahnkaries». G. W. Milleré az érdem, hogy kísérleti alapon világot vetett a fogszú kóroktanára, kortanára. Ma a fogszú lényegét következőképen fejezhetjük ki: mikroorganizmusok termelte savak a fog kemény állományainak mész- sóit kioldják és az így hozzáférhetővé tett szerves részeket most már mikroorganizmusok közvetlenül elpusztítják. A fogszú klinikai főtünetei a felpuhulás, továbbá az elszínezőaés és szövethiány (baktérium hatások). Közelebbről kell tekintenünk azon elváltozásokat, melyeket a szúvas folyamat a fog kemény állományain a zománcon, dentinen, cementen okoz. Makroszkópos jelenségek. 1. Zománc: Legjellemzőbbek a szemmel is látható elváltozások kis- és nagy őrlőfogak approximális felületein: A zománc először is elveszti fényét, áttünőségét; később a megtámadott területen fehéres folt tűnik elő, mely a betegség előhaladtával mind sötétebb lesz. A zománc-oszlopok végül szétesnek, kimosódnak és szövethiány (kavitás) keletkezik. Néha a hiány sekély, szélei elmosódnak, máskor mélyebb, meredekebb zeg-zúgos szélű. Az ilyen approximális felületeken keletkező fogszú eseteiben sokszor a fogak egymáshoz érő részletei (érintkező pont) nem is dekalcináltak, hanem e pont körül van dekalcinált gyűrű. Ha a folyamat a fogak approximális felületeiről kiindúlva most már a zománc alatt tovább terjed a korona felé, akkor körös-körül tejfehér lesz a zománc. 2. A dentin eleintén nem puha, mint a zománc, hanem először porc- szerű és csak később puhul el. A szövetelemek csakhamar szétesnek, kimosódnak és üreg = kavics keletkezik. Ezenkívül a beteg szövet színes, a folyamat előhaladásával világosabb, sötétebb sárgás, barna vagy fekete.
