Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)

Előszó

ELŐSZÓ.

E könyv megírásával az volt a célom, hogy a gyakorlatra adjak a tanuló és szakorvos kezébe vezérfonalat. Ez egyébként munkám címében is kifejezésre jut.

Gyakorlati tudást nem könyvből, hanem csakis magából a gyakorlatból meríthetni; tankönyvnek, amely gyakorlatra akar tanítani, csakis útmutatás lehet a célja. Úgy érzem, hogy ezt a célt sem éltem el úgy, ahogy szerettem volna. Nem értem el, mert könyvem épen a gyakorlat terén a leghiányosabb és e hiányokat nem pótolhatta sem a lelkesedés, sem az igyekezet, amellyel munkám végeztem.

Arra törekedtem, hogy rendszerbe foglaljam műtéteink egyes mozzanatainak alapelveit és célját, azokat úgy fejtsem ki, hogy a gyakorló és tanuló — általános orvosi tudására is támaszkodva — mindenkor megtalálja a helyes utat és módot, hogy benne kifejlődjék, megérlelődjék bizonyos ítélőképesség, mely a részletekben is helyes útra igazítja ott is, ahol a tankönyvben talán felvilágosítást nem talál. Ezért tartottam szükségesnek azt, hogy elsősorban oly elméleti tudnivalókkal foglalkozzam, melyek nélkül jó szakgyakorlat el sem képzelhető.

A fogak bonctanának ismertetéséhez főleg Charles R. Turner monográfiáját használtam fel (1. A text-book of operative dentistry. Edited by

C. N. Johnson, London 1910), de nagy segítségemre voltak még e részben különösen Mühlreiter, Loos, G. Fischer,• Herpin stb. dolgozatai is. A fogak betegségeinek kortanára Arkövy, Rothman, Miller, Römer idevágó közlései és kutatásai voltak irányadók. A gyakorlati célokat szolgáló fejezetekben Miller, Ott ölen gui, Sachs, Smreker, de különösen Black, Johnson, Noyes stb. azok, kiknek tanításait szem előtt tartottam.

Nem hiszem, hogy könyvemnek hátrányára válnék az, hogy a lon- tosabb fejezetek előtt — apróbb hetükkel szedve - a fontosabb kérdések

f