Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
Fogtömőanyagok
Fogtömőanyagok. 101 Dr. Jósé J. Rojo Mexikó területén élt ősi népfajok civilizációjával foglalkozva utal Prof. Batres leleteire. Batres ősi koponyákon, metszőfogakon, sőt rágófog approximális és centrális felületén is, igen szépen készült betéteket talált. E betétek fémből (vas), különböző kőzetből valók, olyan anyagból, aminőből a régiek különféle ékszereket is gyártottak. Ezen leletek nagyon csekély számúak és valószínű, hogy nem is a beteg fog gyógyítására, azaz kavitás kitöltésére valók voltak, hanem inkább ép fogakon eszközölt olyan műveletek, melyek esetleg megkülönböztető jelül szolgáltak uralkodóknak, papoknak. A középkorban Rhazes (született 850 körül) ajánlja, hogy a kavitást lassan kemé- nyedő anyaggal töltsük ki. Az ő «tömése» masztix és timsóból állott. Johannes Arculanus (Giovanni d’Arcoli, professzor Bolognában 1450-ben, később Páduában, meghalt 1484-ben) elsőnek ajánlja az aranyat a kavitás megtömésére. A XVI. század legnevesebb szakirója Ambroise Páré (sz.üL l,ijj.7) nem tud a fogtömésről, de nem tesz említést fogtömésről Jaques Houllier (Hollerius 1498 —1562) és Peter Foreest (Forestus, 1522—1597) sem. A XVII. század írói között Peter Dionis (f 1718-ban) a kavitást alkalmas arany-vagy ezüst darabokkal tölti ki; arany- vagy ezüst lapok, szerinte elvetendők, mert nem elég tartósak ; jó azonban tömésre az ólom és különösen a viasz. A XVIII. században Franciaországban Pierre Fauchard (1690—-1762 Paris) munkájában újra találkozunk az aranynyal, mint tömőanyaggal, szuvas üregek megtömésére. Első ízben Arculanus óta. Fauchard szúvas üregek tömésére csupán fémeket említ és pedig e célra szolgál a cinn, ólom és arany. A legjobb — szerinte — a cinn, ez után jön az ólom ; legkevésbbé jó az arany, mert nem jól simítható a kavitás falaihoz. Az angolok közül John Hunter (1728 —1793) a legjobb tömőanyagnak az ólmot tartja. A. T. Brunner (1766) az első, aki az aranyat, mint tömőanyagot minden más fölé helyezi. A XIX. században L. Regnart (1818) új fogtömőanyagot vezet a gyakorlatba, a d’Arcet-féle fémmel készült amalgámot. A d’Arcet-féle fém 8 rész bizmut, 5 rész ólom és 3 rész cinnből áll és 100 Celsiusfokon olvad. Ha az olvasztott állapotban öntötték a kavi- tásba, akkor ott gyuladásokat okozott, ha pedig izzó, hegyes vagy tompavégű vasműszerrel iparkodtak benyomni, akkor nemcsak a hőség volt elviselhetetlen, hanem a fém is kis golyókba olvadt, szóval hasznavehetetlenné vált. Regnart 10 rész d’Arcet-féle anyagot 1 rész higanynyal kevert és így ennek olvadáspontját 68 Celsius fokra nyomta le. Regnart után csakhamar Charles Bell készít ezüstreszelékből és higanyból amalgámot (1819 «Bell stopping»). Taveau 1826-ban veti piacra készítményét a «pate d’argent»-t. Amerikába Godon szerint a Crawcours testvérek 1833-ban New-Yorkban megtelepedve «royal mineral succedaneum» néven vezetik be az amalgámot, mint fogtömő anyagot; Perin szerint M. Tárcán volt az első, ki Amerikában az amalgámmal először föllépett. 1841-ben az American Society of D. S. minden higanyt tartalmazó tömőanyagot veszélyesnek jelent ki és az azzal dolgozókat kuruzslóknak nevezi és tagjait az amalgám használatától eltiltja. 1845-ben Townsend ezüst-cinn amalgámot vezet a gyakorlatba, amely bár különböző keverési arányokban azóta folyton használatban van. Az amalgám kezdetben minden kritika nélküli alkalmazása később különösen erős ellenáramlatot szül. («The amalgam war»), melynek első következménye, hogy az arany felé fordul minden figyelem. Randall szerint (1904) a cinnt, mint tömőanyagot először Sigmund Bath említi a «Practical and domestic treatese on theeth and gums» című 1825-ben megjelent munkában, mikor elmondja, hogy már 1783 előtt az iny alá nyúló kavitásokat cinnfoliával tömte. Westcott (f 1870) 1840-ben fölfedezi az arany koheziv sajátosságát; Robert Arthur 1855-ben figyelmeztet arra, hogy ha két aranyfóliát lángon kiízzítunk, azok nyomással egymással elválaszthatatlanul egyesülnek (kohezivitás). A. J. Watt szabadalmaztatja a szivacs-aranyat 1853-ban. Rostaing 1858 körül egy «változatlan és márványkemény» fogcementtel áll a szakvilág elé. Ez időtájt nyer szabadalmat Hill (1848) tömőanyagára és nyer ezzel a gutta- percsa polgárjogot mint fogtömőanyag. Murphy 1837-ben első fogakhoz amalgám helyett
