Studény János - Vondra Antal dr.: Hirneves gyógyszerészek (Budapest, 1929)
Oersted
az atmoszferikus nyomás a vizet összenyomta, amit meg- áUapithatott az üvegcsövön lévő jelzésből. Ennyire tisztázódott ez a kérdés, amikor Oersted kezdett vele foglalkozni. Az összenyomhatóság elvileg már el volt döntve, csupán annak mértékét kellett megállapítani. Erre a célra Oersted egy piezométer nevű készüléket használt és úgy találta, hogy egy légköri nyomással a viz eredeti térfogatának 1/46.000.000-od részével szorítható össze. Mérései nem voltak pontosak, mert nem vette figyelembe a piezométer tágulását. De az ő nyomán haladva mások pontosan meghatározták azt és ezek a kísérletek) eredményezték a viz és általában a folyadékok össze- nyomhatóságának törvényeit, amelyek szerint az össze- nyomhatósag a hőmérséklettel növekszik, függ a folyadékok anyagi minőségétől és a nyomással nem növekszik arányosan. Az 1820-ik esztendőt élete legboldogabb évének nevezte. Ez az év hozta meg ugyanis részére az elektromágnesség felfedezését. Az elektromos íés mágneses tünemér nyék közötti összefüggést már Oersted előtt is sokan sejtették, maga Oersted is sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel, de kísérletileg ezt eddig sem másnak, sem neki nem sikerült igazolni. Az 1819-ik év decemberében egy előadás alkalmával történt, hogy az elektromos áramtól izzásig hevített platinadrót közelében egy mágnestű volt és Oersted, valamint hallgatói nagy meglepetéssel vették észre, hogy a tü lengéseket végez. Oersted nyomban vizsgálni kezdte ezen tapasztalati ténynek az okait és amikor meggyőződött róla, hogy a mágnestű lengése valóban a körülötte keringő elektromos áram hatásának a következménye, ezen kísérleteit 1820. julius havában az »Experimenta circa effectum conflictus electrici in acum mag- neticum« cimü iratában ismertette. A találmányról először csak a tudományos körök szereztek tudomást és nem látták át azonnal a felfedezés nagy jelentőségét. Oka ennek részben az is, hogy Oersted azt hitte, hogy a tünemény előidézésére okvetlenül olyan magas feszültségű áram szükséges, mely a drótot a vörös izzásig hevíti. Akkoriban pedig még kevesen rendelkeztek ilyen erős elektromostelepekkel és a kísérletet emiatt so- 81 Studény és Vondra: Hírneves gyógyszerészek 6.
