Studény János - Vondra Antal dr.: Hirneves gyógyszerészek (Budapest, 1929)

Oersted

Ezután 15 hónapot töltött Párásban, ahol Cuvier, Hauy, Guyton-M orveau, Biot, Vauquelin, Thé- nard, B erthollet-val lépett összeköttetésbe. Oersted szorgalmasan hallgatta a hires tanárokat, saját kisérletei- ről pedig a »Société philomatique« előtt számolt be.

Ritter 1803-ban találta fel a másodrendű oszlopot, mely készülék szorosan összefügg a poláros áramokkal. Ritter kérésére erről szóló tanulmányát O ers ted fordította le franciára, amely a »Journal de Physique«-ben is megjelent. Ritter ezen találmányával tulajdonképen a párisi »Institut« kitűzött dijára pályázott, de ez az »In- stitut«-nál nem talált kedvező fogadtatásra és a találmány jelentőségét, valamint gyakorlati hasznát csak jóvál később ismerték fel és használták ki.

Útjában megfordult még Hollandiában és Brémában, itt is mindenütt a legkedvezőbb fogadtatásra talált, majd 1804-ben visszatért Kopenhágába.

Hazájában ekkor még inkább természetfilozófusnak, semmint fizikusnak tartották, ráadásul ekkor égett le az egyetem fizikai intézete, s talán ezekre vezethető vissza hogy az egyetemen mint fizikus a tanszéket nem nyerte el; csupán mint rendkívüli tanárt alkalmazták 3 évre évi 300 tallér fizetéssel. Ilyen minőségben alkalma nyílt természettudományi nézeteit rendszerbe foglaltan előadni és sikerült az ifjúság és a kopenhágai művelt körök tetszését rövid időn belül megnyerni. Hallgatóinak száma egyre szaporodott, hire nőttön nőtt és nemsokára a király is érdeklődni kezdett iránta.

Ebben az időben nagyarányú irodalmi működést is fejtett ki. Jelesebb müvei: »Elmélkedések a kémia történetéről.« Ebben a munkájában úgy a Stahi-féle flogisz- tikus, mint pedig Lavoisier antiilogisztikus elméletét bírálat tárgyává teszi. Mindkét elméletben talál olyat, ami az igazságnak megfelel, azonban általában mindkettőnek lényegét elveti, hogy helyébe a kémiában is az elektromosságot tegye a lényeggé. Hogy mennyire helyes nyomon járt, azt a később fejlődésnek induló elektrokémia, elektron- elmélet, elektrolites disszociáció és ionizáció tana mutatja.

Beszámolt azután a Chladni-féle hangábrákra vonatkozó kísérleteiről és »A hangok okozta gyönyörről« cimu- 79