Studény János - Vondra Antal dr.: Hirneves gyógyszerészek (Budapest, 1929)

Vauquelin

ólom- vagy ónedényekben az egészség veszélyeztetése nélkül nem tarthatók.

Kutatásainak eredményeit mintegy 300 közleményben hozta nyilvánosságra, melyek a már emlitett folyóiratokon kivül a francia kémiai és gyógyszerészi szaklapokban jelentek meg. Egy időben a »Journal de Pharmacie« cimü gyógyszerészi folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja volt.

Mint ember, Vauquelin kiváló jellem volt. Az egyszerű laboránsból lett gyógyszerész, majd kiváló tanár és tudós nem feledkezett meg pályája kezdetének nehéz küzdelmeiről, miért is éppen ezért tőle telhetőleg pártolta a kezdőket. F o u r c r oy-ról, mint legnagyobb jótevőjéről, mindenkor őszinte hálával emlékezett meg és annak halála után hátramaradottjairól gondoskodott.

Kiváló képességű kémikus volt és különösen nagy gyakorlati érzékkel rendelkezett. Kopp, a kiváló kémikus és kémiai történetiró igy nyilatkozik róla: »Kiváló jeliem és sokoldalú kémikus, aki a maga korában Franciaországban a kémia legkülönfélébb ágait közel ötven éven át fejlesztette és tökéletesítette. Különösen, mint az antiflogisztikus elmélet hive szerzett nagy érdemeket és mindenkor lépést tartott a tudomány haladásával.«

Kortársai is méltányolták érdemeit. N apoleon a becsületrenddel tüntette ki azonnal a rendjel alapitása alkalmával 1802-ben. Még a régi, forradalom előtti tudományos akadémiának is tagja volt, amelybe kevéssel feloszlatása előtt, 1793-ban választották tagul, majd amikor az akadémia »Insitut« néven újból megalakult, Vauquelin-t oda is beválasztották a forradalmi időszámitás IV-ik évében, vagyis 1795-ben, a Bourbonok restaurációja után pedig 1820-ban a király az »Academie de Médecine« tagjává is kinevezte. A »Societé de Pharmacie«-nak alapitó tagja volt és ez a gyógyszerész társaság három Ízben választotta meg elnökévé, az 1805., 1808. és 1814. években, szülőföldje pedig két évvel halála előtt képviselőjeként küldte őt a parlamentbe.

Kiváló egyéniségét talán az jellemzi legjobban, hogy érdemeit úgy a forradalom előtti időben, mint a forradalom alatt, továbbá N ápoleon korszakában és a királyság újabb helyreállítása után is egyaránt elismerték és méltá73 -