Studény János - Vondra Antal dr.: Hirneves gyógyszerészek (Budapest, 1929)

Vauquelin

Vauquelin.

A nagy francia forradalom és a napóleoni idők bővelkednek érdekes életpályákban. A nagy társadalmi és politikai átalakulás sok értékes embert vetett felszínre, akik enélkül aligha tudtak volna kiemelkedni az ismeretlenség homályából, mert nem tudták volna leküzdeni azokat az akadályokat, amiket a forradalom előtti társadalom kasztrendszere emelt az alacsony sorból származó tehetségek elé. A forradalom vihara azonban ezeket az akadályokat egyszerre szétrombolta, a tehetségek igy szabadon érvényesülhettek, tekintet nélkül arra, hogy a társadalomnak melyik osztályából származtak. Ha N apoleon történetesen XIV. Lajos idejében élt volna, minden tehetsége és Iángesze mellett is legfeljebb egy jónevü tábornoka lehetett volna a nagy királynak, de semmiesetre sem futhatta volna be azt a fényes pályát, amely osztályrészül jutott neki a forradalmi időkben. Nap ole on pedig különösen értett ahhoz, hogy a tehetséges embereket mindenünnen kiválassza és a megfelelő helyre állítsa őket. Napoleon sokoldalú zsenialitása mellett kiváló ember- ismerettel is rendelkezett, felismerte a tehetségeket és azoknak mindenkor megfelelő munkakört adott.

Ebben a legendás időben élt Vauquelin, a laboránsból lett világhírű gyógyszerész, vegyész és tanár, aki előtt még életében megnyíltak a legelőkelőbb tudományos intézetek és testületek kapui, része volt a legszebb kitüntetésekben, művei, kutatásai pedig nevét halhatatlanná tették a tudományok történetében.

Nicolas Louis Vauquelin érdekesen szép pályája 1763. május 16-án kezdődött, amikor Saint-André d’Hébertot (Calvados) normandiai falucskában megszüle- 69 -