Studény János - Vondra Antal dr.: Hirneves gyógyszerészek (Budapest, 1929)
Proust
jós trónralépése után még külön 1000 frank állami nyugdíjban is részesítették és igy a most már két helyről is jövő anyagi támogatás lehetővé tette számára, hogy tudományos kutatásokkal újra foglalkozhasson. Szülőhelyére, Angers-be vonult vissza és itt halt meg 1826. julius 5-én. Proust kutatásainak egyik szép eredménye a már említett szőllőcukor felfedezése és identifikálása volt, amelyet a mézben talált meg, de ennél sokkal nagyobb jelentőségűek azok a megállapításai, melyek a kémia egyik fontos, mai napig is fennálló alaptörvényére vezették, amit a kémiában Proust törvénynek, vagy az állandó súlyviszonyok törvényének ismerünk. Hosszas kutatással, számos kísérleti eredménnyel alátámasztott éles vita tüz'ében született meg ez a nagyjelentőségű törvény. Kiváló kémikus kortársa Bertholet ugyanis azt tartotta, hogy két kémiai test két legszélső határon belül minden súlyviszonyban egyesülhet egymással vegyületté, vagyis, hogy az egymással vegyülő alkatrészek a kémiai reakció idején szereplő alkatrészek tömegeinek függvényei és mint ilyenek, változó, fizikai befolyásoktól függő, tehát nem állandó súlyviszonyok szerint egyesülnek egymással. Berthole t-nek ezt a nézetét támadta meg Proust és ezzel megindította azt a nagy és magas színvonalon folytatott tudományos vitát, mely 1801—1808-ig, tehát 7 évig tartott és végül Proust teljes győzelmével végződött. Proust nézete szerint »ugyanazon sajátságu vegyület- ben az alkatrészek viszonyos mennyisége állandó és az illető vegyületre jellemző«. Ez a törvény tehát azt jelenti, hogy akármily utón is történt valamely vegyület előállítása, annak összetétele mindig ugyanaz. A vegyületek tehát éppen abban különböznek a keverékektől, hogy mig a keverékekben az alkotórészek súlyviszonyait tetszés szerint változtathatjuk, addig a vegyületekben az alkotórészek súlyviszonyai megváltoztathatatlanok, vagyis egy és ugyanaz a vegyület csakis egyféleképen lehet megalkotva. Proust ezt a felfedezését főleg helyesen keresztülvitt analíziseinek köszönhette. Az ő idejében ugyanis az analitikusok a testek fizikai tulajdonságainak nagyobb fontosságot tulajdonítottak, mint a kémiai analízis pontosságá— 65 — Studeny es Vondra: Hírneves gyógyszerészek 5.
