Studény János - Vondra Antal dr.: Hirneves gyógyszerészek (Budapest, 1929)

Than

vezér mint chemikus« cimü értekezése (Budapesti Szemle, 1893.), amelyben Görgey Arthur-t, mint vegyészt mutatja be. Ez a mű tanujele annak a baráti érzésnek és tiszteletnek is, amellyel Than a 48-as idők lángeszű hadvezére iránt viseltetett, akivel Visegrádon több nyáron át együtt is nyaralt. Ezenkivül több mint száz kisebb-na- gyobb tanulmánya jelent meg a kémiának csaknem minden ágazatából. Ezeknek legtöbbje német nyelven is megjelent.

Nagy érdemei vannak az I. és II. kiadású Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztésében, ezekben többféle eredeti újszerűséget honosított meg, mint például a mennyileges azonossági próbákat.

Than tudományos és irodalmi működése mellett hervadhatatlan érdemeket szerzett mint tanár is. ötödfél évtizeden, tehát közel félszázadon át tanította a kémiát, mégpedig olyan tanári rátermettséggel, amilyenhez foghatót világszerte keveset találunk. T h a n a tanításban valósággal gyönyörűséget talált és a szorosabban vett kémiai oktatáson kívül szinte rajongással fáradozott az általános, de főleg természettudományi műveltség terjesztésén. Ő maga nagyműveltségü, széleslátókörü ember volt és előadásai is ilyen mederben folytak, ami megvédte őt az egyoldalúságtól. Az oktatás mellett nagy súlyt helyezett a nevelésre is, különösen becsületességre nevelte tanítványait. Végtelen türelemmel tanított, mert tudta, milyen nehéz munka a szellem kicsiszolása, amely csak hivatottaknak sikerül nagy türelem és szeretet segítségével. Időt és fáradságot nem kiméit, hogy az elvont tételeket kísérletileg is szemlélhetővé tegye és e célra a legkülönfélébb eszközöket szerkesztette.

A nemzeti műveltség szempontjából elsőrendű fontosságúnak tartotta azt, hogy a felsőfokú o'ktatás céljának megfelelő legyen. Bizonyság erre, hogy akadémiai székfoglaló értekezésének tárgyául is ezt választotta. Ezen értekezésnek vezérlő gondolata az, hogy nemzeti létünk, tudományos életünk önálló és erélyes fejlesztésétől függ. Visszatér erre a gondolatra »Kultúránk és a természetbu- várkodás« című tanulmányában is, amelyben ismételten bebizonyítja, hogy a nemzetek boldogulásának főíeltétele a műveltség. Majd mint rector magnificus 1875-ben tartott- 258 -