Studény János - Vondra Antal dr.: Hirneves gyógyszerészek (Budapest, 1929)

Bevezetés

ekkor szószerint igy nyilatkozott: »Nálunk Weimarban, mint általában Északnémetországban mindenütt, a gyógyszerészek a társadalomban nagyon is megbecsült helyet foglalnak el. A természettudományoknak, különösen azonban a kémiának, köszönheti a gyógyszerészet is jelenlegi jelentőségét mint művészet és tudomány. A mi gyógyszerészeink megbecsülik és ápolják a természettuciományo- Eat és arra törekednek, hogy azokat a gyakorlati gyógyszerészet szolgálatába állítsák.«

Lapozgatva a természettudományok történetét, azck* kiváló művelőinek életrajzánál gyakorta hallgatják el azt, hogy a szép babérokat aratott kutató gyógyszerész is volt, vagy ha egyetlen szóval meg is említik hivatását elfelejtik kellőképen kidomborítani azt a jelentékeny hatást es irányítást, amit a gyógyszerészi hivatás gyakorolt az illetőkre. Pedig ez nem mellőzhető, hanem lényeges körülmény, mit könyvünk elolvasása után mindenki igazolva láthat.

Szerénytelenség volna azt állítani, hogy munkánkban tárgyalt szellemóriásoknak ezzel örökmécsest állítunk. Nem. Ezt elvégezték ők maguk még életükben, munkásságukkal és örökéletü felfedezéseikkel. Bevalljuk őszintén, hogy sokkal szerényebb képességekkel rendelkezünk, semhogy eme lángelmék alkotásait méltó módon ismertethetnők. Célunk ebben a tekintetben: egyrészt a külföldi hírneves gyógyszerészek életét és munkásságát az idegen nyelvet nem beszélők részére is hozzáférhetővé tenni, másrészt a már fényeskedő örökmécsesbe néhány csepp olajat ön-' teni, hogy lángja még jobban lobogjon és még többek részére világítson.

Munkánkban örökbecsű alkotásaikról legnevezetesebb; gyógyszerészeket ismertettük. Vannak közöttük olyanok is, akiket többféle hivatás mágáénak követel, vagy azon a eimen, mert a gyógyszerészi mellett más képesítésük is volt, vagy pedig azért, mert működésük nagy része nem a szorosabb értelemben vett gyógyszerészi hivatás keretében folyt le. Ez természetes és hasonló Homero« esetéhez, akiért hét város verseng, hogy melyikük szülötte. Ilyen például Liebig, Berthe lot, Moissan, Pettenkofer, de akár a magyar 'Sadler, Than, vagy Fell etár is. Ebben a tekintetben mértékadónak vettük azt, hogy akinek gyógyszerészi képesítése volt, vagy pedig hosszabb- rövidebb ideig a gyógyszerészi pályán működött, továbbá ha kiváló tehetségénél fogva erről a pályáról kilendülve ibár, de a£zal szoros összefüggésben, mint gyógyszerésztanár, vagy gyógyszerész-szakiró ismeretes, azt gyógyszerésznek tekintettük.- 14