Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a vérereken - A) Általános rész - II. A végleges vérzéscsillapító eljárások
28 Az érlekötéshez szükséges eszközök. 1. Kések és ollók (55. ábra), 2. kampók (56., 57. és 58. ábra), 3. boncolásiam csípők (anatómiai pincette) (59. ábra), 4. sebészi (horgas) csípők, 5. vájt szonda (60. ábra), 6. érfogók (pince) (61., 62. és 63. ábra), 7. az érlekötő tűk (aneurysmatű), 8. lekötő fonalak, 9. varrótűk és fonalak a seb egyesítésére. 10. tűfogók. Az érfogók közül a leggyakrabban használt eszközök: a Péan- vagy a KocHER-féle érfogók és a BERGMANN-féle tolózáras csípők. Mélyen ülő ér lekötésére a ScHOEMAKER-féle érfogó (64. ábra) alkalmas, mely egyúttal a lekötőfonalat is magával viszi. 67. ábra. Cleveland-iéle érlekötő tíí. 69. ábra. Blunk-fé\e érzúzó. Az érlekötő tűk a fonálnak az ér alá való vezetődére ózol- gálnak. A leghasználtabb érlekötő tűk a Déschamps-, Cleveland- és a BAKAY-félék (65., 66., 67. és 68. ábra). Ezeket kétféle alakban használjuk, az egyiknek görbülete jobbra, a másiknak balra néz. Ezen kétféleségre azért van szükségünk, mert a fonál a verőér alá mindig a gyűjtőéi- felől vezetendő, hogy az érlekötő tű fokával a vékonyabb falú gyűjtőéi* meg ne sértessék. A lekötésre szolgáló fonál: vagy selyem-, vagy katgutfonál. Kisebb erek lekötésére az 1—2. sz. Turner-selymet, vagy a 0 sz. katgutot használjuk. Kisebb, a bőrben vagy a bőr alatti kötőszövetben haladó ereket elzárhatunk lekötés helyett tolóiéval. Ezt ügy végezzük, hogy az érfogót tengelye körül 3—4-szer megcsavarjuk, ami az intima 08. ábra. liokaij-iéle érlekötő tű.
