Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a vérereken - B) Részletes rész - I. Az erek felkeresése és lekötése
39 zös fejverőér lekötése következtében az agynak hirtelen nagyfokú vérszegénysége áll be, amely ha rövidesen meg nem szűnik, az agy lágyulására (emollitio) vezet. Hogy ezen elhalási folyamat beáll-e, arra döntő, 1. hogy a peripheriás ágaknak elegendő anastomosisa, 2. hogy ezen ereknek elegendő vikariáló tágulási képességük van-e és 3. hogy elegendő' erős-e a vérnyomás. Az egyik oldali közös fejverőér lekötése után az agy kellő vérellátásáról vagy a túloldali carotis comm, az art. communicans anterior útján, vagy az art. vertebralis az art. communicans post, útján gondoskodik. Tehát a közös fejverőér lekötése esetén a jól fejlődött arcus WiLLisii-nek nagy jelentősége van. Az ereknek elegendő tágulási képessége az érfal rugalmasságától függ, ezért arteriosklerosisnál még súlyosabb elbírálás alá esik a carotis comm, lekötése, mint a fiataloknál. A collale- ralisok képződésére elegendő erősségű vérnyomásra van szükség. Ha a kellő vérnyomás hiányzik (nagy vérveszlésnél), úgy nem képződnek elegendő collateralisok és a közös fejverőér lekötésével az agy táplálása súlyos zavart szenved (54% halálozás). Ellenben aneurysmák, vagy a carotissal összekapaszkodott daganatok kiirtása eseten, midőn a collateralisok kifejlődésére elég idő állt rendelkezésre, az agy táplálási zavara és igy a halálozás a carotis comm, lekötése után kisebb [(31—26% (Pilz)]. A carotis comm, ideiglenes elzárásával az agy keringési zavarának {elismerését 1. a 20. lapon. Táj boncolásiam viszonyok. A közös fejverőér jobb oldalt az art. anonyma-ból, baloldalt az arcus aortae-ból ered, a légcső mellett telteié halad és a paizsporc (cart, thyreoidea) felső szélének magasságában két ágra oszlik : a. carotis int.-ra és a. carotis ext.-ra. A közös fejverőeret a sterno-clavicularis Ízület magasságában a fejbiccentő izom szegycsonti portiójafedi; innen felfelé a közös fejverőér a fejbiccentő izom belső oldalán halad a trigonum caroticumba. A trigonum caroticum határát alkotja: felfelé a m. digastricus hátsó hasa, befelé a m. omohyoideus felső hasa és kifelé a fejbiccentő izom belső széle. A carotis comm.-sal közös hüvelyben halad a vena jugularis int., a n. vagus; mélyebben ezek alatt találjuk a n. sympathicust. A közös hüvelyt a nyaki pólya (fascia colli propria) mély lemeze és a fascia praevertebralis alkotják. A vena jugularis az a. carotis comm.-lói laterálisán és részben felette (asphyxiánál) fekszik. A nervus vagus a carotis comm, és a vena jugularis között és mögött halad. A közös érhüvelyen halad lefelé a ramus descendens nervi hypoglossi. A lekötés technikája. A hanyatt fekvő beteg úgy helyezendő el. hogy a váll alá párnát teszünk, hogy a fej hátra dőljön és a fejet kissé az ellenoldal félé fordítjuk, hogy a műtéti terület kellően feltárassék. A közös fej verőér leköthető 1. vagy a trigonum caroticumba n (MALGAiGNE-féle háromszög) a m. omo-hyoideus felett, 2. vagy a m. omo-hyoideus alatt. A trigonum caroticumban a bemetszést legcélszerűbben a fejbiccentő izom elülső szélén (Kocher harántmet - szést ajánl) a paizsporc felső szélétől lefelé 5-6 cm hosszban végezzük (88. ábra). A bőr, a platysma átmetszése után a vena
