Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a bőrön - III. Műtétek a bőr hiányának pótlására
14 5. Nyeletlen bőrlebenyekkel való pótlás. Transplantatio. A borhiányt pótolhatjuk nyeletlen bőrlebenyekkel, amelyeket ugyanazon egyén távolabbi testrészéről nyerhetünk. A lebenyek állhatnak az epidermisből és a stratum papillareből, ezek a REVERDiN-THiERscH-féle lebenykék vagy pedig a bőr egész vastagságát felölelő lebenyből, ez a IÍRAUSE-féle lebeny. Bármelyik módszer szerint végezzük a bőr szabad átültetését, a lebeny megtapadásának egyik főfeltétele, hogy a defectus, amelyre a lebenyeket átültetjük, a lebenyek megtapadására kellően elő legyen készítve. A lebenyek megtapadására alkalmas alapot nyújtanak kellő vérzéscsillapítás után a friss műtéti defectusok. Leggyakrabban sérülések (decollement), phlegmone, égés folytán keletkezett sarjadzó sebeknek vagy műtét utáni defectusoknak behámosítása képezi feladatunkat. A lebenyek megtapadásának feltételei: 1. hogy a bőr átültetését csak akkor végezzük, ha a sarjadzó sebfelület már nem lepedékes, nem fertőzött, ha sebváladék már alig van. Fertőzött alapon a bőr nem tapad meg; 2. hogy a bebőrözendő terület ne vérezzék, mert a vér a lebenyt alapjáról elemeli ; 3. hogy a defectust és a lebenyt antiáepticummal ne kezeljük. A defectus lieges széleit kimetszük. A sarjadzó sebfelületről a sarjakat vagy kanállal távolítjuk el vagy száraz mulltörlővel ledörzsöljük, a vérzést nyomással csillapítjuk és csak ha a vérszivárgás megszűnt, végezzük a bőr átültetését. Ha a vérzés nem áll el, ügy 24 órára nyomó kötést teszünk a sebre s 24 óra múlva végezzük az átültetést. Friss sarjadzó sebre, magukra a sarjakra csak abban az esetben transplantáljunk, ha a sarjak élénk vörösek, nem lepedékesek és nem vizenyősek (Schnitzler. Ewald). a) Reu erdin-Thiersch-féle lebeny kék. A Thierscli-lebenykék készítésére szolgáló eszköz. Transplantálásnál a bőrlebenykéket laposra köszörült borotvával, melynek nyele a pengével szilárd összeköttetésben ált, metsszük. Vannak e célra szolgáló ú. n. tranóplantálő kéóek is, amelyek között a legismertebbek a Thiersch- (41. ábra) és a Rehn- (42. ábra) féle kések. A késeknek egyik módosítása a Hofmann-Hacker- féle tranóplantálő keá (43. ábra), mely az önműködő borotvák elvén alapul. Ezen késnek előnye, hogy vele a lebenykéket egyenlő vastagságban szabhatjuk ki. A kés pengéjére derékszögű kengyelt erősítünk, melynek hosszú szára a kés pengéjével egyenlő hosszú, a kengyel és a kés éle közti távolságot csavarok segélyével szabályozhatjuk; a kés éle nem mehet mélyebbre, mint amekkora az él és a kengyel közti távolság és a kengyel a bőrnek megfeszülését is elősegíti. A lebenykészítés és az átültetés technikája. A lebenyeket a combnak külső-elülső felszínéről, esetleg belső vagy hátsó oldaláról vesszük. Ha kis borhiányt kell behámosítanunk, esetleg a karnak külső oldaláról is vehetjük a lebenykéket.
