Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a nyakon - A légcsőmetszés. Tracheotomia - A) Felső légcsőmetszés
384 emelkedik, mint a paizsporc. A metszés a paizsporc alsó bevágásánál pontosan a középvonalban kezdődik és a középvonalban 3—1 cm hosszban halad lefelé. A metszés két oldalán találjuk a fascia colli superlicialison a venae subcutaneae colli anteri- orest, esetleges anastomisait (vena mediana colli), melyeket két érfogó közt átmetszünk. A középvonalban egy fehér vonalat (linea mediana alba colli) látunk, amely a mm. sterno-hyoideit köti össze. A fascia collit felhasítjuk vagy úgy, hogy vájt szondát vezetünk alá, vagy kétoldalt sebészi csípőbe fogva kiemeljük és élesen a két csípő közt átmetszük. Ezután a mm. sterno-hyoideit tompán félrekampózzuk, ekkor előtűnik a fascia colli media, alatta a gyűrűporc és a légcsőn az isthmus gl. thyroideae. A fascia szét- fejtése .után a gyűrűporcon látjuk a mm. crico-thyroideit, a gyűrűporc felett a lig. crico-thyroideumot az art. cricoideaval. Lefelé a barnás vörös isthmus tűnik elő, rajta vertikálisán a vena thyreoidea inf. egy ága. Az isthmus felső szélét a cárt. cricoideaval a fascia laryngo-thyreoidea köti össze. Ha az isthmus magasra felleljed, úgy az isthmus lefelé tolandó. Ez oly módon történik, hogy a fascia laryngo-thyreoideat harántul megnyitjuk és az isth- must retro faócialiáan (Bőse) tompán lefelé toljuk és kis tompa lapos kampóval lefelé tartatjuk. Ha így mobilizáljuk az isth- must, a paizsmirigyet nem sértjük és a vérzést elkerülhetjük. Ha a lobus pyramidalis magasan felterjed, úgy ezt tompán retrofascialisan letoljuk, vagy hasisánál lekötjük és eltávolítjuk, vagy pedig inkább alsó légcsőmetszést végzünk. így a szürkés-fehér légcsőporcok szabadon vannak. Az összes megfogott vérereket bekötjük, hogy a vérzést előzetesen pontosan és véglegesen csillapítsuk. Ha így a sebet kellően feltártuk, a vérzést teljesen elállítottuk, az egyes horgot a gyűrűporc alatt beakasztjuk és ennél fogva a légcsövet felfelé és a bőr felé emeltetjük és rög- zíttetjük. A megnyitás előtt a segéd a két egyes tompa kampót kezébe veszi, a műtő hegyes késsel a gyűrűporc alatt merőlegesen beszúr, a légcsövet megnyitja, ügyelve, hogy a légcső hátsó falát meg ne sértse. Épp a hátsó fal sérülését elkerülendő a megnyitás után a sebet lefelé gombos késsel tágíthatjuk. Amint a légcsövet megnyitottuk, a segéd a késünk mentén a légcsőbe teszi a két egyes tompa kampót s ezzel a sebet feltárja. Ügyelni kell, hogy a légcsőnek ne csak porcait, hanem a nyálkahártyát is megnyissuk, mert különben a canule a porc és a nyálkahártya közé kerülhetne (décollement). A légcső-seb szétkampózásának célja az, hogy a canule betevésekor a porcokat ne zúzzuk, be ne törjük (porcnekrosis !) Amint a légcsövet kellő hosszban megnyitottuk és szétkampóztattuk, inspiratiókor betódul a levegő és apnoeszerű állapot áll elő ; ha kevés nyák, vér van a légcsőben, úgy rohamos exspiratio következik, melyben a beteg a légcső tartalmát minden irányban «explosio»-szerűen kiköhögi. Ha sok vér, nyák van a trachea-ban, úgy ez katheter segélyével kiszívható (ügyelet a fertőzés veszélye miatt). Addig, míg a légcső vérrel, nyákkal, hártyákkal telt, nem tesszük be a canulet, elébb a légzéánek normaliónak kell lenni. Ha a légzés rendes, úgy a légcső sebét segédeinkkel széttáratva, a canulet, könnyedén író-
