Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - I. szakasz. Állati tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak
Tevehús. A tevehúst itt-ott eszik, azon tartományokban, ahol ez az állat él; a zsidóknak azonban meg volt tiltva. — «Mindazáltal azt meg ne egyétek az állatok közül, melyek csak kérőt rágnak, és azok közűi, melyeknek csak meghasadott a körmük: a tevét, mert jóllehet kérőt rág, de meghasadott körme nincsen, azért tisztátalan legyen néktek.» (Mózes III. k. 11—4.) Közönségesen sovány és kemény, úgy hogy bár jó, és igen nitrogéndús tápanyagot ád, azonban nem olyan kellemes, mint a jó kövér ökörhús. Tápláló értékére nézve, a már leírt sovány marhahússal hasonlíthatjuk össze. DISZNÓHÚS^ MALACZHÚS, HÚSOS SZALONNA ÉS VADDISZNÓHÚS. 55 VII. FEJEZET. DISZNÓHÚS, MALACZHÚS, HÚSOS SZALONNA ÉS VADDISZNÓHÚS. Disznóhús. A disznóhús tápszer, mely a zsidóknak meg volt tiltva, («a disznót, mert jóllehet hasadt a körme, és a körme hasadása kettős, de kérőt nem rág, legyen azért tinektek tisztátalan,» Mózes III-dik 11—7) és némely afrikai és ázsiai népek sem ették, azonban e tilalom és undor ereje magok közt a zsidók közt észrevehetőleg csökken, úgy hogy e tápszer használata most el van terjedve csaknem az egész világon. Valóban Angliának némely részében Hertfordshire, Cambridgeshire és Bedfordshire vidékein nem kis része a lakosságnak inkább eszi ezt, mint bármely másféle húst. Tény, mely részben az ízlésen, de talán főkép azon általános szokáson alapúi, mely még az angolszász időkből származik, hogy a parasztok disznót hizlalnak. Továbbá hozzá járúl ehhez, hogy bizonyos kényelemmel jár a használata, a mely a marhahús és ürühúsnál nincsen meg, mivel e helyeken a disznóhúst mindig besózzák, és használatra készen van, a nélkül, hogy mészárszékbe kellessék menni, vagy akkor is, mikor pénz nincsen a vásárlásra.
