Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)

I. rész. Szilárd tápszerek - II. szakasz. Növényi tápszerek - b) Nitrogén nélküliek

226 NÖVÉNYI TÁPSZEREK. és ízének növelésére szolgál; mennyisége azonban néha oly csekély, hogy külön kiválasztását megkísérteni sem érdemes. A növényi zsírok különösen a magvakban vannak felhalmo­zódva ; ezekből lehet őket előállítani meleg segítségével vagy anélkül, egyszerű kisajtolás útján. A kókuszdiót Nyugot-Indiá- ban és más tartományokban most mindenütt csak olajterme­lésre használják; tiszta és világos olajat ád, mely értékes táp­szer. Számos más forró égövi pálmafa vajnak nevezett zsírokat termel, melyek helyesen kezelve, tápszerül használható olajokat szolgáltatnak. így kapjuk a vajasdiót és a Shea-vajat (a vajfa — Butyrospermum Parkii * — terményét), valamint a pálma­olajat. E termények az afrikai 'népeket közlekedésbe hozzák a civilisált nemzetekkel, és ez érintkezésre alapítjuk főleg ama reményeinket, hogy a rabszolgaság ott meg fog szűnni és a tör­vényes kereskedelem fog felvirágozni. A brazíliai dió, a közönséges dió, a földi mogyoró, a mo­gyoró azon anyagok közé tartoznak, melyek nálunk, mint olajt adó anyagok ismeretesek; ezek közűi a két elsőből olajat saj­tolnak és mint kereskedelmi czikket adják el. A dióknál kevesebb nitrogént tartalmazó gyümölcsök is gazdagon szolgáltatnak olajat; az ilyen enni való növényolajat Európában faolaj név alatt (olajbogyó-olaj), mely Angliában a 14-ik században vaj helyett használtatott, általában igen jól ismerik; a melegebb égalj alatt azonban különösen Indiában igen sokféle növény-olajat nyernek, és azokat mint tápszert használják. Az olajfa {Olea europaea), mely a faolajat adja, Szyriában és Ázsia más részeiben, valamint Európa déli tartományaiban terem, és mindenütt igen nagyra becsültetik. Ennek gyümölcse bogyó, melynek nagysága változik: a spanyol kétszer akkora, mint a franczia; az olajat hüsa tartalmazza. Az olajbogyót * Sapotaceae családból. Más néven Bassia Parkii; egy másik faja B. butyracea.

Next

/
Oldalképek
Tartalom